– A korábban itt töltött hét hónap alatt nagyon megkedvelték a tatabányai szurkolók, milyen érzésekkel fogadta el a kék-fehérek felkérését?

- Őszintén szólva, úgy érzem, hazatértem. Magyarország a második kézilabdás otthonom. Barátként hagytam el Tatabanyát, és örülök, hogy ma barátként térhetek vissza, mint olyan szakember, aki reményei szerint hozzá tud tenni valamit az előttünk álló időszakban a csapat eredményességéhez.

- Mit vár a csapattól és saját magától?

- A személyes elvárásom, a motivációm az lesz, hogy megmutassam, ez a játékosállomány sokkal többre képes, mint amennyit az eredményei mutatnak. Emellett tervezem, hogy egy kicsit más kézilabdát játsszunk. Hogy ez mennyire jön össze majd, illetve mennyire nem, az mindannyiunk elhivatottságán is múlik. Ebben igyekszem példát mutatni a játékosaimnak.

- Mennyire van képben a mostani Tatabányáról?

- A csapatból még mindig nagyon sok, nagyon fontos játékos dolgozik majd velem az előző mandátumom idejéből. Gondolok itt Győrire, Juhászra, Ancsinra vagy Bartuczra. De akadnak olyanok is, akiket más klubban edzettem, mint Vilovszkit. Némelyiküket riválisként ismerem az Európai Ligából, mint Székelyt, Ugaldét, Peric-et, Marast, vagy a magyar NB I-ből, Topic-ot, Rodríguezt, Vajdát és Pergelt... Egyébként meg mindig kíváncsi vagyok arra, hogyan játszik most az egykor vezetett csapatom, illetve egykori játékosaim. Az a sportkultúra része is, hogy kövessem egy ilyen neves klub történéseit, amely a magyar kézilabda csúcsához tartozik, illetve folyamatosan az Európa Ligában játszik. Tehát a válaszom: igen – ismerem a mai Tatabányát is. Figyelemmel követtem őket, de most más szemmel nézek rájuk, olyan srácokként, akiket egyénileg és kollektíven is jobbá szeretnék tenni.

- Mekkora nehézséget okozhat a dobogós helyezés megőrzése?

- Nem lesz könnyű. A riválisok közül a Csurgó kellő érettséget és ambíciót mutatott. Az FTC-nél a fiatalság és a tapasztalat kiváló csapatkombinációja ötvöződik, a Füred pedig sokkal erősebb, mint amit az eredmények mutatnak. Miközben a többi csapat is egyre közelebb kerül az igazi minőséghez, és nincs előre biztosan megszerezhető két pont. Valószínűleg sokkal könnyebb lett volna a dolgunk, ha a Csurgó elleni hazai meccset megnyeri a gárda. De a jelenleg összegyűjtött pontjaink a realitást tükrözik.

- Mire számít februártól?

- Nagyon tisztelem az összes csapatot, akikkel játszani fogunk, ám egy dologban biztos vagyok, nem lesznek „könnyű” ellenfeleink és nem lesznek előre „kiosztott” pontjaink. A szezon tavaszi részében a csapatok többsége csak a pontvadászat „második” félidejére koncentrál. Ez alól a Veszprém és a Szeged kivételt jelenthet. Viszont a hazai találkozókon, legyen az bajnoki vagy kupameccs minden pontért a végsőkig tartó küzdelmet várok. Ilyen helyzetekben általában önmagad legnagyobb ellenfele lehetsz (!), mert minden koncentrációvesztés nagyon sokba kerülhet. Például az előző időszakból emlékszem egy szerencsétlenül elvesztett kecskeméti meccsre, ami sok tekintetben megváltoztatta az egész szezont. Szóval semmi lazítás…

- Miként tervezi a felkészülést?

- A papíron lévő tervek egy dolog, de a valóság sokszor egészen más. Sajnos, sok olyan játékosunk van, aki nincs velünk – vannak olyanok is, akik a válogatottjukkal tartottak, de olyanok is akadnak, akik még egészségügyileg nem állnak teljesen készen vagy éppen most jönnek ki a rehabilitációs időszakból. A legfontosabb, hogy mindegyikre gondolj, és teljes figyelmet szentelj rájuk, mert minden ember fontos. A taktikai kollektív munkára sajnos nem lesz sok idő, de igyekszünk csoportos és egyéni feladatokkal egyszerűbbé, könnyebbé tenni a beilleszkedést és a visszatérést.

- Mik a személyes ambíciói

- Hogy mindenki, aki eljön hozzánk, a csarnokba, biztos legyen abban, egy olyan csapatot lát, amelyik mindent elkövet a sikerért. Néha örülni fogunk, néha nem, de a legfontosabb dolog az életben, hogy mások szemébe nézhess, tudva, hogy mindent megtettél. A nézők ezt tudják, felismerik, érzik, és ez sokkal messzebbre visz minket, mint amilyennek mai szemmel nézve tűnik. Ez az, ami engem személy szerint mindig és a végsőkig sarkall…

-Petrik József-