Juhász Ádám 2012-ben igazolt Tatabányára és habár először az ifjúsági csapatban kapott szerepet, rögtön az első idényben bemutatkozott a felnőttek között, méghozzá február 9-én az FTC-PLER ellen, első góljait pedig a Csurgó ellen szerezte egy hónappal később a kupában. Csapatunkkal hat alkalommal lett bronzérmes a bajnokságban, valamint kétszer a Magyar Kupában is. Emellett 2014-ben Európa-bajnoki ezüstérmes lett az U18-as válogatottal, ahol őt választották meg a torna MVP-jének, avagy legértékesebb játékosának.

Ádám az európai kupaporondon 52 alkalommal képviselte a tatabányai színeket, míg a bajnokságban 225 mérkőzésen lépett pályára, a címeres mezt pedig 48-szor ölthette magára.

Az irányító tíz éven játszott Tatabányán, ahogy ő is fogalmazott, szinte itt nőtt fel, itt szerepelt első profi mérkőzésein és felnőttjátékosként eddig csak a Bányász színeiben játszott. Most azonban eljött az idő a váltásra, ugyanis Juhász egy európai topcsapatnál folytatja. Egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. A frissen megválasztott szezon legjobbja, a csapatkapitány igazol el, azonban egy nagy lehetőség előtt áll, hiszen külföldi tapasztalatait a válogatottnál is kamatoztathatja.

Mikor ide kerültél Tatabányára, mi volt a legfőbb célod?

- Olyan rég volt, hogy nem is emlékszem. Teljesen idegen környezetbe érkeztem Debrecenből és leginkább szerettem volna játszani az ifi csapatban, nem gondoltam volna, hogy fél év múlva már a felnőtt csapat keretéhez fogok tartozni.

Mi az, amire a legszívesebben visszatekintesz majd az elmúlt tíz évből?

- Tíz év nagyon hosszú idő, sok szép emlékkel. Nekem a kézilabdában minden első itt történt. Első meccsem és góljaim a felnőtt csapatban, első mez, aminek a hátulján szerepelt a nevem, innen lettem először válogatott. Kedves emlékek a Szeged, a Veszprém vagy Bundesliga élcsapatok elleni győzelmek vagy legutóbb, amikor a szurkolók köszöntötték a fiamat. Rengeteg jó dolog történt.

Nyilvánvalóan nem csak a sport miatt kötődsz ide, mi az, ami a legjobban fog hiányozni neked?

- Mivel már az egész család Tatabányán vagy a környéken él, ezért természetesen ők. Mondanám, hogy a barátaim az idei csapatból, de egyébként is sokan távoztak, viszont így kicsit még messzebb lesznek.

Tehetséges fiatalként érkeztél, csapatkapitányként távozol. Mit gondolsz, hogyan fognak rád emlékezni a szurkolók, csapattársak?

- Remélem csak a jóra fognak emlékezni. A szurkolók biztosan kicsit sajátjuknak tekintenek majd, végül is előttük nőttem fel. Csapattársaim pedig remélem a legtöbben barátjukként emlékeznek majd rám.

Nehéz elbúcsúzni ennyi idő után. Az angolok azt mondanák goodbye, de én inkább azt mondom, auf wiedersehen! Addig is hajrá, Bányász!

Nagyon szépen köszönjük ezt a tíz évet Ádám, a sok szép emléket! Sok sikert a továbbiakban!

Képek forrása: Kovács Anikó, Hagymási Bence, Székely-Marosi Kata