Csapatunk kedden játszotta az utolsó Európa Liga mérkőzését, mostantól pedig csakis a hazai porondra kell koncentrálnia. Dragan Djukics szerint pozitívan tekinthetünk vissza az európai szereplésünkre, hiszen háromszor is nyerni tudtunk, valamint sok pozitív dolgot vihetünk magunkkal a keddi mérkőzésekből.

Nyilvánvalóan a szezon közepén jöttél, de hogyan értékelnéd az Európa Liga teljesítményünket?

- Tény, hogy - összességében elégedettek lehetünk az Európa Liga idei kiírásával, különösen a kezdeti eredmények után (vereségek az AEK ellen Athénban és a Sporting ellen Győrben). Emellett, ha figyelembe vesszük a tavalyi pont nélküli időszakot az Európa Ligában, akkor ez a 6 pont komoly eredménynek tűnik. Azt sem szabad elfelejteni, hogy például Nîmesben hogyan játszottunk, szerintem akár több pontot is szerezhettünk volna! A nem irigylésre méltó kezdés ellenére az utolsó fordulóig élt az álmunk a továbbjutásról, és mint a srácokat irányító edzőnek azt kell mondanom, hogy tényleg minden meccsünkön a legjobbat nyújtották. Azt is ki kell emelni, hogy végre visszatértek Tatabányára a nemzetközi meccsek és hogy teljesen más érzés, amikor a saját városodban és olyan emberek előtt játszol, akik őszintén szurkolnak neked.

Mi a legpozitívabb és mi a legrosszabb hatása annak, hogy az EL-ben játszottunk?

- Egyrészt mindannyiunk számára öröm, hogy Európa legjobb csapataival mérkőzhetünk meg. Az Európa Liga ebben a formában megmutatta, hogy rendkívül vonzó verseny, és hogy a benne szereplő klubok komolyságukkal és szervezettségükkel együtt a Bajnokok Ligája szereplőivel egyenrangúak! A Sporting, a Kadetten, a Pelister és az AEK nemzeti bajnokságuk élcsapatai, megelőzve olyan csapatokat, mint a Porto, a Vardar vagy a Benfica, és kiváltság volt velük játszani, és biztos vagyok benne, hogy nem voltunk „feláldozhatóak", ellenkezőleg, nagyon közel voltunk mindenkihez.

- Másrészt egy ilyen rendkívül magas színvonalú, de kemény megmérettetéshez sokkal szélesebb játékoskeretre van szükség, mert különben a hazai bajnokságban óhatatlanul hibákhoz vezet, úgyhogy ezzel számolni kell a jövőben. Úgy gondolom, hogy az alkalmazkodási időszak, az új munkamódszer/edzés és az EB-szünet után sokkal versenyképesebben és komolyabban játszottunk, és ezt a verseny minden résztvevője észrevette.

Mi volt a legjobb pillanat/játék személy szerint számodra az EL-ben?

- Mindegyik győzelem egyformán kedves számomra, a Kadetten elleni, mert az volt az első, az AEK elleni, mert az volt az első az új, gyönyörű arénánkban, és a Pelister elleni, mert az volt az utolsó, és megerősítette a formánk és a minőségünk emelkedését. Ha csak egyet kellene kiemelnem, akkor az a Kadetten elleni első meccs lenne - a csoportunk talán legjobb csapata, amelyet eksztázisban játszottunk, és megvertünk egy nagyszerű ellenfelet. Összességében ez talán a legjobb „dobásunk", amióta én vezetem a csapatot, és biztosan megmarad mindannyiunk emlékezetében ebből a versenyévből.

Az EL-szezon számunkra befejeződött, mit változtat a csapaton, hogy már nem fogunk olyan gyakran játszani heti két meccs ritmusban?

- Az alkalmazkodóképesség a legfontosabb, amire mindannyiunknak szüksége van a jelenlegi helyzetben! És nincsenek "rövidebb utak", meg kell találnunk a saját utunkat, és tovább kell mennünk abba az irányba, amerre haladunk. Egyrészt sok motivációt veszítünk, mint például, hogy nem játszhatunk tovább az Európa Ligában, másrészt - legyünk reálisak - lehetőséget kapunk arra, hogy többet edzzünk, hogy felfrissítsünk néhány játékost és orvosoljuk a csapaton belüli egészségügyi problémákat.

Legutóbb a Dabas ellen idegenben játszottunk döntetlent, ezúttal mi kell a győzelemhez?

- Mind mi, mind a Dabas teljesen más csapat vagyunk, mint majdnem félévvel ezelőtt, és biztos vagyok benne, hogy a nézők igazi küzdelmet láthatnak majd, és bízom benne, hogy a végén együtt örülhetünk majd.

Hogyan látod őket ellenfélként, mire számíthatunk vasárnap a Dabastól?

- A Dabas egy olyan csapat, amelyik feljövőben van. Néhány tapasztalt, kivételes játékosnevekkel rendelkező játékos kombinációja, de vannak benne fiatalok is, akik megerősítésre vágynak, és azért jönnek ide, hogy meglepetést okozzanak nekünk!

- Azonban meg kell jegyeznem, hogy minden tiszteletem ellenére minden ellenféllel szemben, és természetesen a legfontosabb az első következő - ebben az esetben a Dabas! - a legfontosabb az, hogy hagyjuk-e játszani Dabast, mert az ilyen mérkőzéseken is nagyon fontos, hogy a saját játékstílusunkat érvényesítsük. Mint mindig, most is óvatos optimista vagyok, mert a szavaknál sokkal fontosabb, amit a pályán fogunk csinálni.
 

Képek forrása: profifoto.ch, Kovács Anikó