A 35 éves kézilabdázó tizenkét szezont töltött el Tatabányán, ezalatt a szurkolók kedvencévé vált. A remek védőmunkájáról ismert Dénes június elsejétől a Bányász egyik nagy riválisát Balatonfüredet erősíti. Vele beszélgettünk egyebek mellett az itt töltött évekről, a csapattal elért sikereiről és a klubváltásról.

Dénes János, aki hat éve csapatkapitánya is a Tatabányának, képezi a hidat, az elmúlt bő tíz év és a jelenleg Tatabánya között, illetve egyben az állandóságot is.

– Abból a csapatból, ahova egykor igazoltam, már senki nem maradt mellettem – mondta. – A maiak közül a szélsőnk, Pásztor Ákos, akivel legrégebb óta együtt játszom. Emlékszem, izgatottan jöttem Tatabányára, amely már akkor erős csapatnak számított, és, hogy végül valóban az is lett – remélem – én is hozzájárultam.

A „cséká” ma is jó szívvel emlékszik vissza Ivo Diazra, akire akkor és mai fel lehet nézni. Dénes éppen töle vehette át a kapitányi karszalagot. De nagy játékosnak tartja Katzirz Dávidról is, akivel három éven keresztül kart karba öltve igyekeztek megakadályozni az ellenfeleket abban, hogy bevegyék a Bányász kapuját. Aztán ott volt még a csupaszív Mazán Martin és a válogatott Harsányi Geri is a társak között...

– Úgy érzem hamar megszerettek a szurkolók is – folytatta a ma már védőspecialistának számító Dénes János. – Én is nagyon megkedveltem őket. Azt gondolom, hogy ez a fajta kötődés leginkább abból adódik, hogy a drukkerek látják rajtad, mindig szívvel-lélekkel küzdesz a pályán a csapat sikeréért. A nézőket ugyanis nem lehet hosszú távon becsapni. Nem véletlen, hogy én is tizenkét szezon húztam itt le, és az sem, hogy abszolút jó érzésekkel, szép emlékekkel távozom. Nincs bennem semmilyen sértődöttség. Lassan 36 éves vagyok, ez az élet rendje, itt lejárt az időm. Ha nem kaptam volna a fürediektől ajánlatot, ha be kellett volna fejeznem a sportpályafutásomat, akkor sem estem volna kétségbe. Elmentem volna dolgozni, mert a munka nem szégyen. De megkerestek Balatonfüredről. Számomra is nagyon szimpatikus terveket, egy élcsapat körvonalait vázoltak fel. Egy olyan gárdáét, amely későbbiekben akár nagyobb meglepetéseket is okozhat a magyar bajnokságban. Persze az sem utolsó szempont, hogy ők is nagyon szerették volna, ha hozzájuk igazoljak. Így gyakorlatilag egy hét alatt egyezségre is jutottunk.

Dénes Jani, aki az elmúlt években elsősorban védőmunkájával tűnt ki, igazi univerzális kézilabdázónak számít, hiszen saját elmondása szerint is, talán csak kapusposzton nem játszott eddig pályafutása során. De ezeken a tapasztalatokon túl, a Tatabányán eltöltött tizenkét idényből, két nagyon szép emléket visz el magával.

– Dunaújvárosi születésűként éppen Dunaújvárosban szereztük meg a Tatabányával – huszonnégy év után – az első érmünket – fogalmazott a játékos. – Ez óriási élmény volt nekem, a frissen a csapathoz érkezettnek. Bár az is nagyon klassz volt, amikor szintén idegenben, Csurgón vívtuk magunknak az újabb bajnoki harmadik helyezést, ám a dunaújvárosi sikert helyezném mégis az első helyre. Ezeknél az örömteli pillanatokkal legfeljebb még az vehetné fel a „versenyt”, ha a szezon végén egy „tatabányai” bronzéremmel utazhatnék el Füredre.