Szomorú megemlékezés előzte meg a találkozót, amelyben mindkét csapat érintett volt, hiszen a közelmúltban elhunyt Kaló Sándorra emlékezet a csarnok közönsége. Arra a Kaló Sándorra, aki a Tatabányával bajnok és kupagyőztes volt, a veszprémieket pedig edzőként vezette bajnoki címre és kupagyőzelemre…
Az első félidőben, elsősorban Bartucz Laci védéseinek köszönhetően, jól tartottuk magunkat, még annak dacára is, hogy legalább négyszer, ötször eladtuk a labdát, amelyet bakonyi gárda könyörtelenül kihasznált.

Szünet után, ami örömteli, nyolc percen keresztül nem tudott gólt lőni nekünk a bakonyi gárda, így három gólra felzárkóztunk. Ám ezt követően ismét sok hiba csúszott a játékunkba, és ez megbosszulta magát. A szélsőinket szinte nem is foglalkoztattuk, mindent középen erőltettünk, de a lövésekkel is hadilábon álltunk. Ennek következményeként a vendégek teljesen megérdemelt győzelmet arattak. És ez még akkor is igaz, ha a játékvezetők sem nőttek fel mindig a feladathoz…

Ez történ a 60 percben
Grundfos Tatabánya KC – Veszprém 16-26 (9-14)
Földi Imre Sportcsarnok, 1000 néző, vezette: Bócz, Wiedemann.
Tatabánya: Bartucz – Győri 2, Vranjes 2, Ilyés, Sipos A., Ancsin 1, Hornyák 2. Csere: Deményi (kapus), Komogorov 3, Holpert 1 (1), Szász A., Davidovics, Borzas 1, Balogh Zs. 4 82), Pásztor Á., Dénes. Edző. Matics Vladan.
Az eredmény alakulása, 5. perc: 1-3, 17. perc: 4-6, 23. perc: 5-10, 26. perc: 8-11, 34. perc: 11-14, 43. perc: 13-18, 53. perc: 15-22.
Kiállítások: 4, illetve 12 perc.
Hétméteresek: 5/3, illetve 4/3.

Matke mondta
– Nagyon sok technikai hibával kézilabdáztunk, amit a vendégek könyörtelenül kihasználtak. A dolgunkat tovább nehezítette, hogy Győri Matyi a 20. perc tájékán a vállat fájlalva lejött a pályáról. Harcoltunk, akartunk, de ma a Veszprém ennyivel jobb volt nálunk.

Petrik J.