A hagyományoknak megfelelően zsúfolt lelátó előtt, feszült hangulatban kezdődött a tavalyi harmadik és a negyedik Füred rangadója. Már az első pillanattól óriási küzdelem zajlott a pályán mindenegyes labdáért vagy gólt eredményezhető helyzetért.

Az első játékrész derekáig mindkét csapat igyekezett gyorsan befejezni a támadásait, ez azonban inkább nekünk sikerült. Ezért a fürediek sokszor arra kényszerültek, hogy a passzivitás határáig nyújtsák el támadásaikat. Ez azért velünk is előfordult, ha nem sikerült ellenfelünket lerohanni, akkor jöhetett a türelemjáték... Ám még ebben is jobbnak bizonyultunk. Ezért a szünetig – megnyugtatónak tűnő – ötgólos előnyt alakítottunk ki.

A fordulás után egy „másik” Balaton-parti együttes lépett a pályára. Amíg a fürediek az előző 30 percben összesen hatszor tudták bevenni Székely Marci kapuját, addig a második játékrészben tíz-tizenegy perc után már hét találatnál tartottak. Óriási javult a védekezésük is, miközben Csoknyai edző jókora kockázatot vállalva, olykor hét mezőnyjátékossal támadott. Vissza is kapaszkodott a Balatonfüred, úgymond a meccsbe, de a házigazdák egyszer sem engedték ki a kezükből a vezetést, és ez döntőnek bizonyult. Illetve nem mellesleg Vrankovics és Bozovics gólerős játéka.

A lelátón ott ült a sokszoros válogatott Harsányi Gergely is, aki tavaly köszönt el az élvonaltól, és csapatától, a Tatabányától. Most pedig a Tatai AC NB I. B-s gárdáját erősíti. Őt kértük meg értékelje a látottakat.

– Rangadó volt a javából – mondta. – Azt tudtam, hogy két jó csapat találkozik majd, de azt nem, hogy éppen melyik milyen formában várja a bajnoki nyitányt. Úgy gondolom, a „mieink” sikerének a titka a védekezésben rejlett, hiszen 18 gólon tartani a Balatonfüredet nem kis teljesítmény. Ahogy így visszaemlékszem, talán nem is tudnék senkit sem külön kiemelni a Tatabányából, mert ez a siker a csapatmunkának köszönhető. Szünet után jött egy kisebb hullámvölgy a hazaiak teljesítményébe, de végül ezt is megoldották. Megérdemelten győztek.

Az 1. forduló...
Grundfos Tatabánya KC - Balatonfüred 22-18 (11-6)
Földi Imre Sportcsarnok, 1000 néző, vezette: Andorka, Hucker.
Tatabánya: Székely M. - Vujovics 4, Bozovics 6, Ilyés 1, Sipos A., Vrankovics 6, Pásztor Á. 2. Csere: Bartucz (kapus), Juhász Á. 1, Rosta M. 1, Szöllősi B., Grigoras 1, Dénes. Edző: Matics Vladan.
Balatonfüred: Fazekas – Szita, Bóka 1, Topics 1, Szemenov 7, Mááthé 6(3),
Hornyák 1(1). Csere: Ferreira, Kemény, Zdolik 2, Németh B. Kancel, Karvatski, Szöllősi O. Edző: Csoknyai István.
Az eredmény alakulása. 7. p.: 3-1. 12. p.: 5-2. 22. p.: 8-5. 26. p.: 10-6. 36. p.: 13-7. 41. p.: 14-12. 49. p.: 17-13. 55. p.: 17-15.
Kiállítások: 6, illetve 2 perc.
Hétméteresek: 2/0, illetve 5/4.

Matics Vladan: - Gratulálok a Balatonfürednek és a kollegámnak, mert nagyon jó kis csapatot épített. Mindig is nehéz volt ellenük játszani és ez idén sem történt másképp. Nagyon jól védekezett a csapatom, a második félidő elején azonban érződött Ilyés Feci hiánya. A támadásunk helyenként döcögött, fontos helyzeteket, heteseket hagytunk ki, ezzel visszajött a Füred a meccsbe mi pedig visszaléptünk picit és elkezdtünk háborúzni. Hála az égnek most jól jöttünk ki belőle. Úgy látszik nekünk mindig kell 1-2 pofon, hogy aztán megint úgy menjünk, ahogy kell. Mi nem tudunk izgalom nélkül játszani, de ettől vagyunk mi a Tatabánya.

Csoknyai István: Nagyon nehéz falat volt nekünk elsőre a Tatabánya, főleg idegenben. Mondhatom, hogy azt kaptuk, amire készültünk és amitől tartottunk is: nagyon kemény védelem, melyet nagyon nehéz megbontani. Hellyel közzel úgy gondolom a mi védelmünk is jól működött. Az első félidőben 6-7-szer meg tudtak kontrázni minket a jó védekezésükből és kapusteljesítményükből, ebből adódott az az 5 gólos különbség. A második félidőben fel tudtunk zárkózni 2 gólra, itt mindent egy lapra felrakva próbáltunk 7 a 6-ba támadni, sajnos sokat belehibáztunk, 18 góllal pedig nem lehet meccset nyerni, főleg nem Tatabányán. A vereség ellenére dicséret illeti a csapatomat, hiszen nagyon nehéz helyzetből felállt és a második félidőt végig küzdötte.

Pásztor Ákos: Gratulálok a Fürednek, megint nagyot küzdöttünk ellenük. Nagyon vártuk már a mai meccset, mindannyian motiváltak voltunk. Ez a mai összecsapás alkalmas volt arra, hogy sokat fussunk és tempós kézilabdát játszunk. Talán a második félidőre ebbe kicsit bele is fáradtunk, tompábbal voltunk. Szerencsére mindig akadt 1-1 játékos aki hozzá tudott tenni és kihúzott minket a nehéz helyzetekből.

Máthé Dominik: Nagyon sokat készültünk erre a meccsre és az elején teljes extázisban léptünk a pályára. Sajnos a Tatabánya a lerohanásgóljaival el tudott lépni tőlünk, így 5-re nőtt a különbség a félidőre. A második játékrészben ugyan visszajöttünk, de aztán kevés volt az idő arra, hogy pontot szerezzünk.