– Hogyan érezted magad a találkozó előtt?
– Éreztem a terhet magamon – mondta. – Nagyobb volt a drukk bennem, mintegy bajnoki vagy kupameccs előtt. Ám ez az első sikeres védésem után elszállt, és Mikler Roli is sokat segített a szünetben hasznos tanácsaival.

– Negyven százalék fölötti védeni, azért nem semmi...
– Ez érdekes, mert ha az utolsó pillanatban, amikor vezet a válogatott, te pedig kifogsz egy ziccert és nyertek, már senkit nem érdekel, előtte hogyan védtél. De tény, a negyven százalék körüli teljesítmény jónak mondható.

– Mi volt a csapat elsődleges célja?
– Döntetlen körüli eredményt akartunk elérni, amely lehetőséget teremt a továbbjutásra. Ezért ki is tettük a szívünket, lelkünket a pályán.

– Most azért kedvezőbb helyzetben vagytok, mint a szlovénok, nem?
– Helyén kell kezelni a sikert. Az biztos, hogy másképp játszik majd ellenfelünk, mint Koperban. Mindent feltesznek egy lapra. De mi is élet-halál harcra készülünk. Ha végig higgadtak maradunk, nem szórjuk el a labdákat, és adott esetben, ha a hosszabb lefolyású támadások végén még eredményesek is leszünk, akkor továbbjuthatunk. Mert félre értés ne essék, a mai kézilabdában öt gól, hatvan perc alatt ledolgozható. Persze mi azon leszünk, hogy a vendégeknek ez ne sikerüljön.

– Ki lesz a kapus?
– Nem hiszem, hogy ezen változtatna a mester. Roli klasszis, nagyon rutinos hálóőr. Szerintem, a kapitány még a kezdőn sem változtat. De nem is az a fontos, hogy én védek-e vagy sem, mert a csapat sikere mindenek előtt való.