Lacival többek között arról is beszélgettünk, miként képzeli el a jövőjét ebben a közösségben .

– Békéscsabán, tizenegy évesen még az általános iskolában kezdtem el kézilabdázni – mondta. 18 évesen kerültem először élvonalbeli együtteshez, a Pécshez. De Tatabányán kívül megfordultam Cegléden és Csurgón is.

– Meglepett a tatabányaiak megkeresése?

– Bevallom, nem nagyon gondolt arra, hogy még védhetek a kék-fehéreknél. Nem tagadom, van, volt némi hiányérzet bennem amikor távoztam Tatabányáról. Akkoriban nem minden alakult úgy körülöttem, ahogy terveztem. Az is lehet, hogy még túl fiatal voltam. De jót tett, hogy elmentem. Sokat komolyodtam, érettebb lettem. Az egykori 20 éves „gyerek” helyett most egy 27 éves felnőtt tér vissza. Sokat változtatott rajtam az élet, úgy gondolom, jó irányba.

– Mi vonzott a kék-fehérekhez?

– Számomra egy rendkívül szimpatikus csapathoz érkezem, amelynek szimpatikus, szakmailag abszolút felkészült edzője van, Matke személyében. Mindkét tény nagyon csábító.De azért is igazoltam ide, mert nyerni akarok, és végre most egy ilyen közösséghez tartozhatok, ahol ez a vágyam is valóra válhat. Jelenleg mindennél fontosabb, hogy a klubcsapatom javára, hasznára legyek, hogy örömet szerezzek a szurkolóknak.Egy plusz egyéves szerződést kötöttünk az egyesület vezetésével, de nagyon szeretnék minél tovább itt maradni, minél hosszabb időt a Tatabányában játszani. Hogy egy így is legyen, azért dolgozom majd minden nap.