– Milyen szezon tudhattok magatok mögött? – kérdeztük a szakvezetőt.

– A játékoskeretünkben nem volt jelentős változás. Ezért úgy gondolom, kihoztuk a maximumot a csapatból. De ez elmondható az elmúlt négy esztendőre is. Sajnos, ezen időszak alatt nem tudtunk közelebb kerülni sem a Veszprémhez, sem a Szegedhez, amit én személy szerint is nagyon szerettem volna. Sőt, információim szerint ezek az együttesek a következő szezonra még tovább erősödnek, miközben a közvetlen konkurenciánk is jelentős előrelépésre készül. Nagyon „jön” a Ferencváros. Aztán a Csurgó és a Balatonfüred is jelentős igazolásokat tervez. Azaz egyre többen vannak, lesznek a nyakunkon. Magam is kíváncsian várom, mit hoz a jövő, mire leszünk az új idényben képesek.

– Nálunk mi a helyzet?

– Szerintem az idei csapatunk volt az eddigi legjobb. Büszkék lehetünk erre a társaságra. Amennyiben nem történnek jelentős változások a keretben, sokat számíthat majd az összeszokottság, hogy a játékosok szinte valamennyien barátok is. Ám azt biztosra veszem, hogy a rutinos Harsányi Geri és Szöllősi Szabi hiányt megérezzük. Mindemellett a klub fiatalításra készül. Bizonyára pályafutásuk elején tartó kézilabdázókat kell majd beépítenünk a Tatabányába. Emiatt az is könnyen elképzelhető, hogy nem tudjuk megtartani a bronzérmet. Ám a fiatalok „alkalmazása” befektetés a jövőbe, amely néhány éven belül kamatozhat majd, de addig csodát nem várhatunk tőlük. Nagyon remélem, hogy lelkes szurkolóink a nehezebbnek ígérkező idényben is kitartanak mellettünk, miként a támogatóink is rengeteget tettek értünk és bízom benne, hogy tesznek is. Nélkülük képtelenség lenne sikert elérni, és csak a legnagyobb köszönet jár nekik az eddigi segítségért is. Drukkereink minden alkalommal a Tatabánya nyolcadik játékosai voltak, akár hazai, akár idegenbeli mérkőzésen léptünk a küzdőtérre.

– Ebben a szezonban voltak kritikus pillanatok?

– Mentálisan nagyon erősek voltunk. Olyan csapat lettünk, amelyik majdnem a legkevesebb gólt kapta az első osztályban. Szinte végig egyenletes teljesítményt nyújtottunk, hiszen huszonhat összecsapásból, két döntetlen mellett, hússzor győztünk. Kivételt mindössze a balatonfüredi bajnoki-, majd kupameccs jelentette. Ezeken a találkozókon éreztem olykor úgy, hogy játékosaim hozzáállása nem megfelelő, bár az MK-mérkőzésre talán ez nem is igaz. Az EHF-kupában már más kávéház. Ott – bizonyos külső körülmények miatt – egyszerűen nem juthattunk tovább a francia Chambéry ellen...

– Mi a leghőbb vágya a csapat nagyobb költségvetésén túl...?

– Szeretnénk egy szép, új sportcsarnokot. Higgyék el, egy ilyen létesítménnyel rendelkező együtteshez még játékosokat is könnyebb csábítani...

– Meddig tart a nyári pihenő?

– Július tizenhatodikáig kaptak szabadságot a keret tagjai, mert szeptember másodikán már kezdődik a 2018–2019-es pontvadászat.