Kövess minket!

HÍREK CSAPAT UTÁNPÓTLÁS KLUB WEBSHOP JÁTÉK GALÉRIA TÁMOGATÓK
HÍREK CSAPAT UTÁNPÓTLÁS KLUB WEBSHOP JÁTÉK GALÉRIA TÁMOGATÓK
ESEMÉNYNAPTÁR
« 2018. április »
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30

Hírek
Marika néni, akit mindenki szeret
2018. április 6. 10:00
Ha azt mondjuk Marika néni, e név hallatán minden kék-fehér kézilabda-drukkernek a Tatabánya elnyűhetetlen, immáron nyolcvan esztendős, szelíd mosolyú szertárosa „ugrik be”, aki hatvanöt év után elhagyja a csapatot, és végleg nyugdíjba vonul...

 

Amikor Marika néni búcsúzott a csarnokban ezer ember felállva tapsolt. Egy idegen azt hihette volna, valamilyen világsztár fejezte be pályafutását. De nem, „csak” egy szertáros, aki azonban intézménnyé vált a 65 esztendő alatt. Marika néni, a kétszeres világválogatott Kontra Zsolt karjába karolva – meghatottan – sétált ki a pályára. Az oldalán több mint ezer „válogatottsággal”, pontosabban olyan klasszisokkal, mint Simó Lajos, Kaló Sándor, Szabó László, Marosi László, Flasch Jenő, Sibalin Jakab vagy éppen Matics Vladan... Zúgott a vastaps, és mi tudjuk ilyet csak azok kapnak, akiket mindenki szeret. Nos Marika nénit mindenki szereti.

A búcsú kapcsán, egy kis múltidézésre kértük őt, de az már előre borítékolható volt, hogy csak a sportnál, egy-egy emlékezetes meccsnél, egy-egy remek edzőnél vagy játékosnál „lyukadunk ki”. Ez érthető is, hiszen hat és fél évtizeden keresztül ez volt Marika néni élete.


Hogyan kezdődött?
– Tizenhat évesen 1953-ban kerültem a Tatabányai Sport Clubhoz, kifutónak. Aztán takarítónő lettem. Majd a stadion mosodájában dolgoztam tíz évig. Hetvenben kerültem a szertárba. Emlékszem, ha esett az eső, mindig sajnáltam a kézilabdás fiúkat, hogy át kell gyalogolniuk az öltözőből a szabadtéri pályára, ami a klubház tövében volt. A '90-es években, amikor a kézilabda szakosztályból önálló egyesület lett akkor költöztem én is a sportcsarnokba és azóta egyhuzamban itt dolgozom.

Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Ó, rengeteg szép emlék fűz a csarnokhoz, a kézilabdásokhoz.. A hetvennégyes, első magyar bajnoki címnek legalább annyira örültem, mint a fiúk, Simó Lajos, Kaló Sanyi vagy Szabó Laci. Hű, az egy igazi nagy csapat volt, egy rendkívül aranyos edzővel, Albrecht Miklóssal. A mester feleségével és a lányával is nagyon jóban voltam. Hosszú időn keresztül itt voltak a Tatabánya szinte minden találkozóján, és soha nem mulasztották el, hogy benézzenek hozzám. De sajnos, egy ideje már nem járnak a meccsekre...

Voltak-e, illetve kik voltak a kedvencek?
– Minden játékost szerettem és szeretek. De Simó Lajos, Kaló Sanyi és Szabó Laci a „régiek” közül valóban nagyon közel álltak a szívemhez. Igaz, még én is fiatalabb voltam, és egy kicsit más szemmel tekintettem ezekre a fess sportolókra, mint mondjuk később a rendkívül aranyos Marosi Lacira, Kontra Zsoltira, Gubányi Ernőre. Aztán, aki még nagyon szimpatikus volt például Szögi Balázs. De a legújabb csapatunkban is minden fiút kedvelek. A külföldiek nevével kicsit ugyan bajban vagyok, ám van az a „kis” szélső, Milos (Vujovics), nagyon aranyos. De Harsányi Gerit és Dénes Janit is úgy kezelem, mintha a fiam vagy inkább az unokám lenne. Aztán itt van Pásztor Ákos is, aki a szememben még mindig egy szeretni való nagy gyerek. Ám a többiekről is csak csupa-csupa jót tudok mondani.

Miként köszöntek el Marika nénitől a srácok?

– Egy csapatképet is kaptam tőlük. El is érzékenyültem, hiszen még Ivo Diaz is aláírta. Nem is akartam elhinni, hogy ezért eljött, persze, hogy vele is nagyon jóban voltam. Ha belegondolok ez a Matics-féle csapat is szenzációs. Nagyon meg kell becsülni a bronzérmet. Én azért szorítok, hogy még magasabbra jussanak. De míg korábban öt-hat együttes is esélyes volt a bajnoki címre, addig mostanára a lehetőségek leszűkültek. Éppen ezért mondom, mennyire szép is az ő harmadik helyezésük.


Kik azok, akik hiányoznak?
– Már nincs közöttünk, Szigeti Ottó; Bognár József, Bozsó; Katona Laci; Sándor Ferenc, Samu; Mészáros Lajos, Möszi és a drága Kanyó Tóni... Nagyon hiányoznak, és nagyon sajnálom őket. Mind annyira rendes, aranyos „gyerek” volt.

Mit kezd a hirtelen jött szabadidejével?
– Szeretném végre rendbe tenni a kertet, mert ezt az elmúlt időszakban alaposan elhanyagoltuk. Aztán szeretnék sütögetni is. Emellett azt tervezzük a lányommal, hogy az otthonunkat is kicsinosítjuk. Azaz, továbbra is akad dolgom bőven, de a szertárba már  nem jövök vissza...

Munkával eltöltött hatvanöt év. Még kimondani is sok. Szerencsére Marika néni jó egészségnek örvend, és ami még ennél is fontosabb további tervei vannak. Ehhez mi, a játékosok, edzők, sportvezetők és szurkolók nevében többet nem kívánhatunk, mint: erőt, egészséget! És mindent köszönünk Marika néni.

Emlékek

SIMÓ LAJOS A 179-szeres válogatott, az első tatabányai világválogatott így emlékezik vissza „azokra az időkre”: – Marika néni az anyánk volt nekünk. Én például arra emlékszem, amikor valami ünnep, esküvő vagy búcsú után finom süteményekkel lepett meg minket. Ezen túl, ő nem csak egy sima szertáros volt. A szereléseinket úgy vigyázta, kezelte, mintha a sajátja lenne. Mielőtt kimentünk a pályára neki is volt egy „taktikai utasítása”: fiúk, a mezekre vigyázzatok! A szertárban, ahol ő volt a parancsnok, mindig rend és tisztaság volt. Ha pedig a tulajdonságait kezdeném dicsérni, napestig tehetném...

KONTRA ZSOLT
A több mint 200-szoros magyar és kétszeres világválogatott, a klub technikai vezetője egy mulatságos és már-már legendás történetet osztott meg Marika néniről.
– Továbbképzésen voltunk a Magyar Kézilabda Szövetségben – mondta –, ahol a mérkőzések rendezésének körülményeiről, a kispadok rendjéről, a zsűriasztal elhelyezéséről és ilyen hasonló előírások betartásának tapasztalatairól értekeztünk. A Tatabányát nagyon megdicsérte az előadó, és mint a tökéletes szervezés példáját emlegette. Megmutatták a meccsek alatt, a csarnokban készített felvételeket is. Az egyik szabály az, hogy azon az oldalon, ahol az ellenőr tartózkodik, illetve a cserepadok vannak, ott minden ajtónak zárva kell lenni. Ezért mindössze egyetlen kifogást emeltek ellenünk, mivel az egyik fotón egy idősebb hölgy, zöld köpenyben bekukucskált a nyitott ajtón... Marika néni. Végül abban egyeztünk meg, hogy ez bocsánatos bűn, mert ő már előbb a csarnok „tartozéka” volt, mint bármelyikünk, aki az értekezleten részt vett.

MAROSI LÁSZLÓ A hatszoros magyar gólkirály, sokszoros válogatott, magyar és német bajnok, a klub elnöke Simó Lajos véleményéhez csatlakozott.
– Marika néni tényleg olyan volt, mint az anyukánk – mesélte. – Nagy sztorik nem történtek vele, nem fűződnek a nevéhez, hiszen ő mindig „csak” a munkájának élt. A szertárban, ami az ő felségterülete volt, mindig rend honolt. Mindig volt hozzánk egy-egy kedves vagy biztató szava. Nélküle biztosan más lesz a csarnok öltözőfolyosója. Mindenkinek hiányozni fog a szelíd mosolya, a figyelmessége, a szeretete.



Címkék

Kommentek

WEBSHOP

Gyárlátogatás

A Kék Tigrisek ellátogattak a Grundfos üzemébe. Nézd meg az eseményről készült videós beszámolónkat!

Hírlevél

Iratkozz fel a Grundfos Tatabánya KC hírlevelére és elsőként értesülhetsz mindenről, ami a csapattal történik!

Tabella
PONT
CSAPAT
1. Telekom Veszprém44
2. MOL-Pick Szeged40
3. Grundfos Tatabánya KC39
4. Balatonfüredi KSE34
5. CYEB Budakalász24
6. Sport-36 Komló22
7. Csurgói KK22
8. Dabas KC VSE20
9. Ceglédi KKSE17
10. EGER SBS Eszterházy17
11. FTC KN KFT13
12. B.Braun Gyöngyös13
13. Váci KSE11
14. Orosházi FKSE-LINAMAR6


Támogatók


Névadó főtámogatónk a Grundfos Magyarország Gyártó Kft.




Kövess minket!  



© 2016 Tatabányai Kézilabda Kft. - Minden jog fenntartva!
Készítette és üzemelteti: Mile Informatika Kft. | CMS powered by Neoport Core engine

88:88
XX:XX
II:II
00:00
KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉS:
Mol-Pick Szeged - Grundfos Tatabánya KC // 09.07. 18:30