– Kik azok, akik hiányoznak?
– Már nincs közöttünk, Szigeti Ottó; Bognár József, Bozsó; Katona Laci; Sándor Ferenc, Samu; Mészáros Lajos, Möszi és a drága Kanyó Tóni... Nagyon hiányoznak, és nagyon sajnálom őket. Mind annyira rendes, aranyos „gyerek” volt.

– Mit kezd a hirtelen jött szabadidejével?
– Szeretném végre rendbe tenni a kertet, mert ezt az elmúlt időszakban alaposan elhanyagoltuk. Aztán szeretnék sütögetni is. Emellett azt tervezzük a lányommal, hogy az otthonunkat is kicsinosítjuk. Azaz, továbbra is akad dolgom bőven, de a szertárba már  nem jövök vissza...

Munkával eltöltött hatvanöt év. Még kimondani is sok. Szerencsére Marika néni jó egészségnek örvend, és ami még ennél is fontosabb további tervei vannak. Ehhez mi, a játékosok, edzők, sportvezetők és szurkolók nevében többet nem kívánhatunk, mint: erőt, egészséget! És mindent köszönünk Marika néni.

Emlékek

SIMÓ LAJOS A 179-szeres válogatott, az első tatabányai világválogatott így emlékezik vissza „azokra az időkre”: – Marika néni az anyánk volt nekünk. Én például arra emlékszem, amikor valami ünnep, esküvő vagy búcsú után finom süteményekkel lepett meg minket. Ezen túl, ő nem csak egy sima szertáros volt. A szereléseinket úgy vigyázta, kezelte, mintha a sajátja lenne. Mielőtt kimentünk a pályára neki is volt egy „taktikai utasítása”: fiúk, a mezekre vigyázzatok! A szertárban, ahol ő volt a parancsnok, mindig rend és tisztaság volt. Ha pedig a tulajdonságait kezdeném dicsérni, napestig tehetném...

KONTRA ZSOLT A több mint 200-szoros magyar és kétszeres világválogatott, a klub technikai vezetője egy mulatságos és már-már legendás történetet osztott meg Marika néniről.
– Továbbképzésen voltunk a Magyar Kézilabda Szövetségben – mondta –, ahol a mérkőzések rendezésének körülményeiről, a kispadok rendjéről, a zsűriasztal elhelyezéséről és ilyen hasonló előírások betartásának tapasztalatairól értekeztünk. A Tatabányát nagyon megdicsérte az előadó, és mint a tökéletes szervezés példáját emlegette. Megmutatták a meccsek alatt, a csarnokban készített felvételeket is. Az egyik szabály az, hogy azon az oldalon, ahol az ellenőr tartózkodik, illetve a cserepadok vannak, ott minden ajtónak zárva kell lenni. Ezért mindössze egyetlen kifogást emeltek ellenünk, mivel az egyik fotón egy idősebb hölgy, zöld köpenyben bekukucskált a nyitott ajtón... Marika néni. Végül abban egyeztünk meg, hogy ez bocsánatos bűn, mert ő már előbb a csarnok „tartozéka” volt, mint bármelyikünk, aki az értekezleten részt vett.

MAROSI LÁSZLÓ A hatszoros magyar gólkirály, sokszoros válogatott, magyar és német bajnok, a klub elnöke Simó Lajos véleményéhez csatlakozott.
– Marika néni tényleg olyan volt, mint az anyukánk – mesélte. – Nagy sztorik nem történtek vele, nem fűződnek a nevéhez, hiszen ő mindig „csak” a munkájának élt. A szertárban, ami az ő felségterülete volt, mindig rend honolt. Mindig volt hozzánk egy-egy kedves vagy biztató szava. Nélküle biztosan más lesz a csarnok öltözőfolyosója. Mindenkinek hiányozni fog a szelíd mosolya, a figyelmessége, a szeretete.