– Hatodikos, hetedikes lehettem, amikor Dunaújvárosban megismerkedtem a kézilabdával – mondta Dénes Jani. – Ez ideális kornak tekinthető az élsport elkezdésére. Akkoriban az utánpótlás is ott edzett, ahol a Dunaferr SE nagycsapata. Abban a sportcsarnokban nevelkedtünk, ahol a felnőttek játszottak. Remek volt az utánpótlásunk, hiszen a serdülő korcsoportban, majd az ifik között is mindig mi nyertük a bajnokságokat. Ez nem is véletlen, mert olyan társakkal voltam egy csapatban, mint Császár Gábor, Mikler Roland, Grebenár Gábor vagy Nagy Kornél.

Talán azóta sem volt egyetlen első osztályú társaságnak ilyen utánpótlás állománya, de ez idő tájt a Dunaferr pénzügyi gondokkal küszködött. Mire rendeződött a klub anyagi háttere már gyakorlatilag „magukra maradtak” a fiatalok.

– Még nem voltam tizennyolc éves sem, amikor először éppen a Tatabánya ellen raktak be a nagycsapatba. Gólt is lőttem, még pedig Szathmári Janinak... – jegyezte meg a kiváló védő. – A kevesebb játéklehetőség miatt, illetve a fejlődésem érdekébe három hónapra kölcsön adtak Győrbe. Onnan Százhalombattára kerülte, ahol másfél évet kéziztem. Ekkor kerestek meg Tatabányáról, hogy igazoljak hozzájuk. Fél évkor érkeztem. Ebből adódik, hogy kilenc és fél éve vagyok itt, ami a tizedik szezonom.
Jani az utánpótlás időkben baloldali átlövőként szerepelt. A felnőtt gárdában már beállóst játszott, de éppen a Dunaferrnél fordult elő először, hogy csak védekezésbe vetettek be. Ezután jött a többszereplős időszaka, amely Tatabányán is kitartott. Hiszen nálunk szerepelt beállóként, néha még irányítót is játszott. Sőt mostanában,olykor a bal szélen is felbukkan. Persze azért inkább a védekezés a főprofilja, de ha támadni kell, akkor sem jön zavarba.

– Hogy lettem csapatkapitány? Magam sem tudom, hogy kijelöltek-e vagy megválasztottak – gondolkodott el Dénes Jani. –Ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy is-is, illetve fogjuk rá, felkértek. Minden esetre, ez óriási megtiszteltetés, és úgy gondolom, elismerés is ennél a csapatnál kapitányának lenni. Nagyon büszke vagyok rá.

A „cséká” kiemelte, hogy szerinte az utóbbi évek legjobb Tatabányájában kézilabdázhat. Most minden összeállt. A játékosok, a vezetés és az edző jó időben találkoztak. Egyébként szerencsésnek tartja magát, hogy két fantasztikus edzővel is – Debre Viktorral, majd most Matics Vladannal – dolgozhatott, illetve dolgozhat együtt.

– Rengeteg fantázia van ebben a mostani együttesben. Azt hiszem, nem kizárt, hogy akár a Bajnokok Ligájában is indulhassunk. Sőt, akár a bajnoki ezüstöt is megszerezhetjük...