Mikor, milyen körülmények között ismerkedtél meg a kézilabdázással?

Viszonylag későn, tizenhárom éves voltam már, amikor elkezdtem kézilabdázni a székelyudvarhelyi sportiskolában. A sport szeretete nálam, nálunk szülői örökség, hiszen édesanyám román válogatott kézilabdázó volt, még az olimpiát is megjárta, édesapám pedig labdarúgóként aratott sikereket. Ennek megfelelően rajtam kívül leány és fiú testvéreim is mind-mind sportoltak vagy sportolnak.

Miként esett a kék-fehérekre a választásod?

Lejárt Szegeden a szerződésem, de már ez előtt megkeresett Matke. Hozzá régi jó kapcsolat fűz. Még egy csapatban is játszottunk. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ő volt a balszélsőm, amikor én balátlövő voltam. Aztán 2007-ben az ő irányításával lett bajnok a Tisza-parti gárda.

Milyen elképzelésekkel érkeztél a Gundfos KC-hoz?

A Tatabánya egy rendkívül szimpatikus együttes, amelyben nagy potenciált látok. A klub hosszú távú tervei is nagyon szimpatikusak. A kék-fehéreknél most egy látványos építkezés zajlik, amelynek részese szeretnék lenni. Az együttes céljaival is abszolút azonosulok. Meg kellene szorongatnunk a Veszprémet és a Szegedet, valamint jól kéne szerepelnünk az európai kupában is. Ezeket a terveket pedig Zümi nagyon szimpatikusan és meggyőzően tárta elém. Ekkor, gyakorlatilag azonnal határoztam.

Most merre jársz?

Kinn vagyok a szüleimnél Erdélyben. Még egy kicsit pihenek, de azért naponta már kocogok, illetve focizunk is. A jövő héten pedig a konditerembe is lemegyek. Szeretnék már a felkészülés elején jó formát mutatni.