A fővárosban, egy a XVIII. kerültben lévő sportiskolában ismerkedtem meg a sportággal – kezdte a kiváló hálóőr. – A nyolcadikat követően lettem a Malév SC versenyzője. Első igazolásom dátuma – sajnos – feledhetetlen.
 


Miért?

2001. szeptember 11-ei a pecsét rajta. Ekkor érte az a borzalmas támadás az ikertornyot New Yorkban.

Valóban kanyarodjunk inkább vissza a kézilabdához! Viszonylag fiatalon a tűz közelébe kerültél, nem?

Igaz, bár eredeti klubom több átalakuláson, egyesülésen és szétváláson átesett, de az FTC-PLER-nél, majd a PLER-nél gyorsan megtaláltam a helyem. Sőt, aztán balatonfüredi játékosként már meghívtak a keretbe is.



Hogyan vezetett az utad a Grundfos KC-hoz?

A Tatabánya már tavaly megkeresett, ám végül Mijatovics igazolt ide. Az idén másodjára is megkeresett a klub, és én örömmel mondtam igent. Hiszen nem ismeretlen helyre jövök. Marosi Zümit, szakmai elnökünket jól ismerem. Harsányi Geri pedig már akkor klasszis játékos volt a PLER-ben, amikor én még csak a szárnyaimat bontogattam. De a többi leendő csapattársam jó részt is ismerem vagy a válogatottból vagy pedig, mint egykori ellenfeleket.

Milyen érzésekkel érkezel ide?

Nagy örömmel és rendkívül motiváltan. Szeretném újra átélni, amikor egy jó csapat tagjaként a bajnoki dobogóra állhatok. De szeretnék a Tatabányával az EHF-kupában is a lehető legmesszebbre jutni. A gárda összetételét nézve, úgy gondolom, erre jó esélyeink, esélyeim lesznek.

Nyaralás?

Amikor elbúcsúztam a csurgóiaktól egy hetet otthon gyakoroltam, majd egy hetet a B-válogatottal töltöttem. Az igazi kikapcsolódást az a hét nap jelentette, amelyet Délegyházán tölthettem. Na, az igazi kikapcsolódás volt. Még egy-két dolgot most el kell intéznem, de gyakorlatilag július elején viszont már költözök is Tatabányára.