A negyedik korcsoport döntőit Miskolcon rendezték – mondta. – Mivel én itt születtem, nevelő-edzőmnek, Csontos Róbertnek az jutott az eszébe, hogy régen nem volt már Miskolcról indult válogatott játékosuk, plusz bajnoki bronzérmesük, felkér hát engem, elvállalom-e a díjátadói feladatokat. Megtiszteltetésnek éreztem, és örömmel tettem eleget az invitálásnak.

Volt-e megyei kötődésű csapat?

Sajnos nem, mert a tatabányai Kodály-iskola gárdáját, Árpi bácsi csapatát éppen a döntős Gödöllő búcsúztatta, még a finálé előtti fordulóban.

Milyenek voltak a meccsek?

Ezek a 13-14 éves srácok rendkívül ügyesek és képzettek. Technikailag is alaposan felkészültek. Ennek megfelelően izgalmas, változatos mérkőzések zajlottak a nyolcas döntőben.


Hogyan töltöd a pihenődet?

 Nagyon szeretem Tatabányát. Úgy tervezem, hogy aktív sportpályafutásom után is itt maradnék. Barátaim nagy része itt lakik, viszont a szüleim Miskolcon élnek, így sokat ingázok a két város között. Pénteken például „visszatér” Tatabányára két legjobb csapatbeli haverom, Bodó Ricsi és Mazák Martin, hogy együtt ünnepelhessük a szülinapomat. Ezt követően másik két barátommal, Kanyó Bencével és Vitályos Tomival elmegyünk nyaralni a Balatonra.

Mi a véleményed a tatabányai „átalakulásról”?

Az előző szezon alapszakaszában mi kaptuk a legkevesebb gólt. Most úgy látom, hogy a védelmünk, a védekezésünk a tavalyinál is erősebb lesz. De támadásban is előre lépünk, hiszen kiváló képességű fiatalok, illetve rutinos góllövők érkeztek hozzánk. Szerint jó „ötvözetet” alkotunk majd. De az tény, hogy tíz-tizenegy új játékos esetében idő kell ahhoz, hogy beérjen a csapat. Nem is véletlen, hogy Matke jóval hosszabb felkészülést tervez, mint korábban.