- Megvan a nagyon vágyott bronzérem. Milyen érzés? - Nagyon jó.  Keményen dolgoztunk egész évben. Megkaptuk a kemény munka gyümölcsét. Azt gondolom, nagyon jól játszottunk az elmúlt két hónapban. A csurgói meccs utána a hazai vezetők és játékosok is mondták, hogy jobbak voltunk, megérdemeltünk a bronzérmet.

- Miben volt más most ez a csapat? Mennyit változtattál? - Mielőtt idejöttem, utoljára a Fradi edzőjeként játszottam a Tatabánya ellen. Akkor a Fradi nyert. Ez az én szisztémám, az én munkám, amit most csináltunk. Én sokat foglalkozom a taktikával, hogyan mit kell. Ez bejött, szerencsére. Amikor először leültünk beszélgetni Marosi Lacival és Kontra Zsolttal tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz. Novak Boskovic és Harsányi Gergely is sérült volt, ez nagyon nehéz helyzetet eredményezett. Tudtuk, hogy ha a védekezés jó lesz, akkor jók lehetünk. Próbáltuk azt az időszakot minél kevesebb vereséggel megúszni. A játékunk nem volt ragyogó, de a hozzáállás és a védekezésünk az volt. Januárban aztán visszajött Geri, utána Boskovic is. Akkor újra kellett formálni ismét a csapatot, hiszen megint más lett a felállás. Februárban már látszott, hogy jók leszünk. Az utolsó két hónapban aztán szinte minden bejött. A szezon elején én azt mondtam a csapatnak, hogy bízom magunkban és a dobogó a cél. Az ötödik – hatodik hely volt a minimum. De már az elején elmondtam, hogy dobogós szeretnék lenni. Szerencsére a fiúk akartak és hittek.

- A pihenés után jöhet a kemény munka, a folytatás. - Én mindig többet és jobbat akarok. Szeretném, hogy szoros meccseket játszunk akár a Veszprémmel és a Szegeddel is. Sok múlik azon is, hogy a város, a szponzorok hogy reagálnak erre az eredményre, a bronzéremre. Ha most nem tudunk összerakni egy jó csapatot, akkor nem tudom mikor. Véleményem szerint nagyjából harmad annyi pénzből lehetne már jó csapatot csinálni, mint például Szegeden. Szeretnék „ott lenni a partyban” a következő szezonban.