A bajnoki címért hajvágás jár. A hosszabb fürtjeiről ismert Nagy Péter edzőnek nem volt választása, miután tanítványai megnyerték a fiú ifjúsági bajnokságot, haja nagy részétől meg kellett válnia. Azért az év elején még nem hitte volna, hogy ilyen „áldozatra” lesz szükség. A játékosként és edzőként nagyjából harminc éve Tatabányán tevékenykedő szakember a szezon kezdete előtt álmodott éremről, de a bajnoki elsőség minden képzeletet felülmúl. Várhatóan nem csak az övét: az egyesület az utánpótlás-korosztályokban még sosem ünnepelhetett dobogós helyezést sem. Ehhez képest az alapszakaszban mindössze egyetlen vereséget számlált a csapat. Az összes rivális megszenvedte jó játékukat, csak a szegediek hagyhatták el – egyszer – győztesen a pályát. A budaörsi rájátszásban (a korábbi eredmények és bónuszpontok miatt) elég volt egyszer nyerni, hogy ünnepelhessenek. Ez elsőre – önmagukhoz képest kicsit idegesen, rosszul játszva is – sikerült, a Csurgó ellen. A Veszprém elleni 29-23-as vereséget a tréner magára vállalta, mondván, nem tudta eléggé motiválni a fiúkat, akik a Szeged ellen azért megmutatták sportemberi nagyságukat. A NB I/B-s találkozóra tartalékoló Tisza-partiakat 37-21-re csapták meg, hogy jó szájízzel zárhassák a számukra oly sikeres szezont.

– Öt év közös, kemény munkája érett be – mondta Nagy Péter. – Nagyszerű generációt kaptam a Kodály Zoltán Általános Iskolában tanító Horváth Árpádtól. Nem lehetek eléggé hálás, amiért olyan jól megtanította játszani őket. A srácokat negyedikes koruk óta ismerem, azóta készülünk együtt. Időközben olyan fiatalok csatlakoztak hozzánk, akiket alapos megfigyelés után akartam a csapatban látni. Nemcsak tehetségről van szó, a játékosaim mentálisan és emberileg is kiemelkedőt alkottak. Zokszó nélkül edzettek nyáron, negyven fokban és a szünetekben is, amikor más pihent. Azt kívánom, hogy minden edzőnek ilyen kézilabdázói legyenek.

Nagy Péter a csapatával együtt saját legnagyobb sikerét is aratta, ráadásul az ismétlésre megvan az esélye, ugyanis a gárda nagy része 1996-os születésű, tehát még jövőre is ifjúsági korú. Mégsem biztos, hogy a könnyebb utat választja, mert edzői felfogásában nem az eredmények a leglényegesebbek. – Azt utánpótlásedzőt nem a bajnoki címek száma minősíti. Sokkal inkább az, hogy évek múlva tizenhatból tizenhat játékos az első osztályban játsszon. Szerintem a csapatból hárman-négyen akár a válogatott legjobbjai is lehetnek. Nagy Ábel és Juhász Ádám például a korát meghazudtoló, remek játékos, de a többiek is sokra vihetik.

(www.utanpotlassport.hu)