- Úgy érzem, a vidéken töltött évem nagyon sokat segített a személyiségemnek, a játékhoz való hozzáállásomnak, mert ott meghatározó embernek számítottam. Volt egy időszakom, amikor nem igazán ment a játék, de a tavalyi szezonom az egyik legjobb volt pályafutásom során. Füzesi Ferivel dolgoztam együtt, újra. Ismertem, nagyon bízott bennem. Én pedig szerettem volna neki meghálálni a bizalmat. Kaptam egy kis gyerkőc csapatot is, 5 – 6 – 7 éveseket. Nagyon szerettem őket, nagyon aranyos gyerekek. Sajnálom, hogy az abbamaradt, mert az edzősködés, a kézilabdának egy másik része, azt a szakmát tanulni kell, keményen.

- Milyen ez az új, tatabányai csapat? - Jól nézünk ki fizikálisan és emberileg is, szerintem. Családias a légkör. Megmondom őszintén kicsit féltem visszajönni, mert az egykori csapatomból nem sokan vannak. Sokan jöttek – mentek, amíg nem voltam. Alaptalan volt a félelmem, mert már a legújabbakat is befogadták, engem is. Az első pillanattól keressük egymás társaságát. Mint csapat szerintem nagyon jól fog funkcionálni ez a keret.

- Mit vársz az előttünk álló szezonban? - Szeretnék harcolni a harmadik helyért, szerintem benne van ebben a keretben. Magamnak pedig kiegyensúlyozott stabil játékot kívánok.

- Valami örökre megváltozott. Édesapád sajnos már nem lesz veled az edzéseken, a meccseken… - Orosházán szereztem néhány olyan barátot, akik mellettem voltak a bajban és segítettek feldolgozni a tragédiát. Itthon pedig itt van a családom. Nagyon szeretnék érmet szerezni, hogy felküldhessem Neki, hogy köszönöm szépen.…