- Milyen volt az utolsó meccs, tatabányai színekben, éppen Csurgón? - Az utolsó meccsünk, azt gondolom az egész szezonunkat tükrözte. Nagyon akartunk, de sajnos nem sikerült. Szerintem jól játszottunk, ott voltunk a kapuban. A végén a hetes dobás lutri volt. Valakinek sikerült, van akinek nem. Az idegességgel is kellett harcolni. Nagyon sajnálom, hogy nem jött össze. Azt gondolom, hogy nagyon jó évet zártunk. Szerintem a szezon elején ezt aláírtuk volna, hogy a legjobb négyben leszünk. Büszke vagyok mindenkire.

- A gólkirályi címet odaadtad volna a bronzéremért? - Igen, odaadtam volna. Persze nagyon jó érzés, hogy gólkirály lettem. Egyénileg ennek nagyon örülök, de a csapatérdek többet ér, mint az egyéni. Örülök, hogy négy közé kerültünk, és annak is, hogy nekem is jó évem volt. Ez utóbbi köszönhető a csapattársaimnak, a csapatvezetőknek, edzőimnek, mindenkinek.

- Mi az, amit mindenképpen „magaddal viszel” Csurgóra? - Én csak a jóra emlékszem. Nagyon jó szívvel gondolok vissza az itt töltött időszakra. Már a múltkor is mondtam, hogy nem szeretnék búcsúzkodni. Még bármi megtörténhet. Nagyon szerettem itt lenni, és szeretni fogom akkor is, ha egyszer visszajövök. Nekem csupa nagybetűvel JÓ volt minden, ami itt történt velem.