- Sokan vannak olyanok, akik most figyeltek fel Rád, mint a válogatott csapatkapitányára. Van, aki miattad, miattatok kezdenek el kézilabdázni. Milyen érzés? - Azt gondolom, a sportban van nagyon sok szép pillanat. De azok a visszajelzések, hogy valakit szeretnek pályán belül vagy kívül, az nagyon megerősítik a játékost. Én nagyon örülök, hogy ott lehetek a válogatottban és annak is, hogy a csapat bizalmat szavazott nekem. Ha ez valakinek hozzátesz ahhoz, hogy kedvet kap a kézilabdához, az a magyar válogatott és a klubcsapatok érdeme.

- Az utazásotok előtti cél az volt, hogy a világ elitjében maradjon a csapat. Ez sikerült. - Igen, ez a cél teljesült. Nagyon magas színvonalú világversenyen vettünk részt. Nagyon jó hőfokú mérkőzések voltak Spanyolországban. Örülök, hogy a nyolcba kerülés sikerült. Hiszek abban, hogy ennek van értéke és abban is, hogy a válogatottban van még több, van még előrébb.

- Az a képernyőn keresztül is látszott, hogy hatalmas kedvvel játszottál. - Nagyon szeretek kézilabdázni. Az mindegy, hogy klubcsapat vagy válogatott. Csodálatos érzés, hogy egy világversenyen ismét magamra ölthettem a címeres mezt. Szívvel, lélekkel küzdöttünk a pályán. A magyar válogatott egy nagyon jó baráti társaság.

- De vannak az embernek fizikai és lelki határai. - De ez sokszor kitolható… Vannak olyan érzelmi plusz energiák, ami fantasztikus erőtartalékokat tud előhozni. Nem csak fizikálisan kell egy játékosnak készülnie. Láthattuk, hogy az az északi csapat, amelyikről mindenki azt mondja, hogy érzelmi hullámvasút nélkül tud lehozni nagyon sok világversenyt és döntőt, most összezuhantak. Valami ott fejben nem volt rendben. Mi tudtunk a lengyelek ellen plusz energiákat is mozgósítani, viszont a dánok ellen sajnos már kevés volt, hiszen az első félidőben nagyon elengedtük őket. A második félidőben a játék képét megfordítottuk, de az eredményt nem sikerült.

- A Csurgó elleni Magyar Kupa visszavágót egyetlen gólos hátránnyal várhatjuk. - A Csurgó nagyon megerősödött kerettel érkezett. Nem véletlenül vannak a bajnokságban a harmadik helyen. Láttuk, hogy azért nem reménytelen a továbbjutás. Sok gólt tudunk lőni nekik. Van a Tatabányában erő, és azt hiszem Tóni emléke mozgósította bennünk.

- Ha szóba hoztad Kanyó Tónit... Amikor a vb – n szorítottad azt a fekete szalagot a szívednél, sok magyar és tatabányai zokogott a tv előtt… - Szerintem Tónitól igazából nem lehet elbúcsúzni... Ő egy olyan személyiség, aki beleivódott az embereknek a szívébe, lelkébe. Nehéz Róla beszélni, mert mindenki nagyon szerette. A kézilabdás társadalom nagyon sokat köszönhet neki, legfőképpen Tatabánya és Tata. Ő mindenét beleadta. A három fia is ezt a sportágat választotta. Nagyon nagy űrt hagyott maga után, amiket csak a szép emlékei tudnak betölteni….