- Nagyon akartunk, de őszinte leszek, ezt, hogy nyerhetünk, nem gondoltam volna. – mondta a mérkőzés után Szögi Balázs. - Én ismerem a Tatabányát. Szerintem az ország harmadik – negyedik legjobb csapata. Amiben nekünk most szerencsénk volt, az két dolog. Az egyik az ominózus gyöngyösi meccs a Tatabánya részéről, a másik pedig, hogy nekünk ez egy utolsó lehetőség volt a nyolc közé kerülésre. A Pécs egy nagyon fiatal csapat, tehetségekkel. Van egy – két öreg, akik megpróbáljuk még tovább hergelni őket. Most Tatabányán kijött a lépés.

- Milyen érzés elvinni Tatabányáról a két pontot? - Szörnyű. Igazából az lett volna a vágyam, hogy a Tatabánya az első négy hely valamelyikéért játszik, a Pécs pedig az 5 – 8 – ban. Akkor egy nagyon boldog szezonom lett volna. Most azonban nagyon csalódott vagyok a Tatabánya miatt. Nekem ez a csapat a mai napig nagyon fontos. Még mindig mindenről tudok és érdekel is, hogy mi lesz a Carbonexel. Nekem ez most egy nagy győzelem, de egyben keserű is. Szomorú vagyok, hogy kicsúsztunk a négyből. És ezt tatabányaiként mondom, nem pécsi játékosként.