- Nem volt egyszerű nektek ez az ősz, hiszen sokáig szinte ugyanaz a csapat játszott az ifi és a junior meccseken is. - Nem vagyunk sokan és ez mellett komolyabb sérülések is voltak a csapataimban. Az ifik előtt le a kalappal, mert az első 7 – 8 fordulóban lejátszották a meccset, átöltöztek és megint játszottak. Az volt a baj, hogy a bajnokság vége felé ez már a saját korosztályukban is „visszajelzett”. A Pécs és az Orosháza meccsen jött ki a fáradtság, ott elveszítettünk három pontot, amivel előzetesen kalkuláltam. Szemrehányás nem érheti őket, mert így is erőn felül teljesítettek.

- Elégedett vagy? - Az ifi csapat az őszi szezont a hatodik helyen zárta. Tavaly kilencedikek voltunk. Nagyon régen fordult elő olyan, hogy ilyen előkelő helyen zártuk volna az évet. Ráadásul ez egy nagyon fiatal csapat. Nagyon meg vagyok velük elégedve. A juniorokat sajnos igazából értékelni sem lehet, hiszen nem a junior csapatunk játszott. Ott vagyunk, ahol a sérülések engedték, a tízedik helyen. Bízom benne, hogy tavasszal fel tudunk zárkózni.

- Mivel lennél elégedett a folytatásban? - A helyezések annyira nem érdekelnek, de mivel ezt a játékot pontra játsszák, számít az is. Igazából akkor leszek elégedett, ha az ifi csapat ugyanezt a teljesítményt tudja nyújtani. A junioroktól azt a lendületes játékot várom, amit a Kecskemét ellen nyújtottak. Azt szeretném, ha erőtől duzzadó, jó kézilabdát tudnánk játszani. Az igazi boldogság az lenne nekem, ha a következő szezonra minél több junior játékos felkerülne a felnőtt csapathoz, mert a vezetés alkalmasnak találná rá őket. Ez lenne a legnagyobb eredmény.