A fiúk – még ha kicsit foghíjas is volt a társaság – pénteken megtartották utolsó edzésüket.

Debre Viktor vezetőedzővel, a tréning közben beszélgettünk.

- Bizonyos szinte mindenki csalódott, így én is. – kezdte a tréner. - A harmadik helyet én is jobban szerettem volna. Úgy érzem, hogy összességében azért nem kell szégyenkeznünk. Ez a negyedik hely sem volt könnyű feladat. Nüanszokon múlott, hogy nem lettünk harmadikak. Soha rosszabb évünk ne legyen. Nagyon jól indultunk, aztán ránk szakadtak a problémák. A januári felkészülésünk rajtunk kívülálló okok miatt nem sikerült. Voltak betegeink, sérültjeink. A felkészülést hat – hét emberrel dolgoztuk végig. Ez rányomta a bélyegét a februárunkra. Éppen akkor játszottuk a legtöbb mérkőzést ebben az évben. Úgy érzem jól jöttünk ki belőle. A minimális elvárást, hogy a legjobb négybe kerüljünk, azt sikerült teljesítenünk. Ebben az évben is szereztünk egy érmet. Magyar Kupa érmet nagyon régen, talán még a Kanyó Tónival meg velem szerzett a Tatabánya. Azt gondolom, ez egy jó év volt. Azt hiszem jövőre is aláírnék egy ilyet….

- Plusz feladatot jelent neked a nyárra, hogy sok új játékos érkezik? Ráadásul nagyrészt fiatalok. - Nagyon nehéz lesz. Azok a játékosok, akiket igazoltunk, nagyrészt junior válogatottak. Őket pedig augusztus elejéig nem is nagyon fogom látni. A beépítésük sem lesz egyszerű. Lesznek tehetséges fiatal játékosaink, akik szeretnek dolgozni. Én bizakodó vagyok. Hasonló jó szereplést várok, mint az idei volt. Nem lesz egyszerű, mert jelentősen kicserélődik a játékosállományunk, de megmarad az erőnk. A védekező játékosaink maradnak, lesz egy idősebb – rutinosabb kapusunk is. Támadásban kell felépítenünk egy új taktikát. Végre egyszer lesz egy igazi lövőnk, aki középtávolról is veszélyes. Rédei Istvánra gondolok. Nehéz, de szép munka lesz. Azon fogunk dolgozni, hogy hasonlóan jól szerepeljünk a magyar bajnokságban. Az az igazság, hogy ha megszokod, hogy elől vagy, hátrébb már nem jó végezni. Az már bennünket sem motivál annyira. Majd meglátjuk…. Az biztos, hogy én bizakodó vagyok.

Kanyó Antal az utolsó tréningen már nem volt jelen. Ám a szezonértékelő vacsorán természetesen Ő is elmondta véleményét a mögöttünk álló szezonról.

- Csalódás neked a negyedik hely? - Ááááááá. Hogy lenne csalódás? Ez a tatabányai kézilabdázásnak egy szakasza volt. Két szép év. Remélem, folytatjuk tovább. Elég sok játékostól búcsúztunk most el, kényszerből. Azokkal, akik jönnek, dolgozunk.  Megyünk tovább. Az élet is megy tovább… Dolgoznunk kell.