- Néhány hónapja azt mondtad, az egyik Carbonex meccsen, hogy furcsa érzés lesz Tatabányán ellenfélként játszani. Úgy hozta az élet, hogy már a bajnokság első fordulójában összetalálkozott a Pécs és a Tatabánya…

- Igen, így hozta az élet…. nagyon jó volt. Nagyon klassz volt megint itt játszani. Kicsit kettős érzéseim vannak, így a  mérkőzés után. Minden eredménynek örültem volna. Azt hiszem így a Pécs is örül kicsit, és a Carbonex is. A Pécs talán azért örül, mert az első félidőben partiban tudtunk lenni a Tatabányával. A Pécs egy jóval szerényebb képességű csapat, de úgy érzem, hogy negyven percig ott voltunk…. Azt remélem, hogy a későbbi bajnoki ezüstérmes ellen voltunk egy félidőig egálban.

- Milyennek látod a Pécs jövőjét? - Ha bent tudunk maradni – ezt én nagyon szeretném – akkor a következő szezonban szeretnénk megcélozni az első  nyolc hely valamelyikét. Onnantól pedig egy stabil NBI – es csapatot szeretnénk kialakítani. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy terveink megvalósításában a Tatabánya nagyon sokat segít nekünk. Azt a közönség is láthatta, hogy tulajdonképpen fiókcsapatként működünk. Ez azt jelenti, hogy azok a játékosok, akik kevés lehetőséget kaptak Tatabányán, azok Pécsen szinte hatvan perces játékosok lesznek. Ez mindkét klubnak jó, hiszen a Pécset segítik, a Tatabányához pedig felfejlődhetnek a játékosok.

- Nagyon szimpatikus volt, hogy a pécsi fiúk is „pacsiztak” a tatabányai szurkolókkal…. Közöttük a tatabányai kötődésű játékosok... - Nagyon szoros az együttműködés a két csapat között. Talán ez más klubokat már kicsit zavar is. Lehet, hogy már túlságosan baráti is a viszony… Nagyon jó azt érezni, hogy ehhez a jó kapcsolathoz én is hozzátehettem valamit… Nagyon örülnék, ha ez sokáig így működhetne…. Nagyon örülnék neki, ha a Tatabánya második lenne az idei bajnokságban, a Pécs pedig bent tudna maradni. Csodálatos lenne….