- Két „rehabos” kapusa van jelen pillanatban a Carbonexnek. – mondta Szente Gábor, a félidőben. - Michal Melus térde még nem az igazi, nekem pedig a könyököm sérült. Csütörtökön már szeretnék edzeni, a Grundfos Kupán pedig védeni. Már a Veszprém meccsen is így, sérülten védtem… Az történt, hogy megcsúsztam a hálón és teljes testsúlyommal ráestem a könyökömre. Felszakadt, és az orvos szerint állandóan feltelik vízzel, mindenféle váladékkal. Most talán egy kicsit be is van gyulladva. Meg kell szúrni időnként. Ennek ellenére azt hiszem, időben itt leszek pénteken. A sípszóra mindenképpen. Én tudom, hogy mennyire fáj, mit érzek. Azt tudom, hogy a Grunfos kupára jó lesz… A kupával kapcsolatosan nem latolgatok… nyerjünk, amennyit tudunk. Menni kell előre. Játszunk jól… hazai pályán nem vagyunk rosszak, szerintem. Önbizalomszerzés szempontjából nagyon kellene egy jó teljesítmény.

A Carbonex a Harsányi, Diaz, Dénes, Nagy, Halász, Kekezovic összeállításban kezdte a találkozót. Mögöttük Bartucz László állt a kapuban. A fiatal játékos Pécsről érkezett kölcsönbe, a Grundfos Kupára. Négy évet a PLER – ben játszott, most került Pécsre. Tagja a korosztályos válogatottaknak.

- Eddig nagyon jónak tűnik ez a csapat. Befogadtak a srácok. – mondta a hálóőr a mérkőzés után. - Megpróbálok minél előbb beilleszkedni, hogy hét végén könnyebb legyen a játék, a védekező játékosoknak és nekem is. Szeretném a tőlem telhető legtöbbet hozzátenni a csapat játékához. Kapus poszton talán könnyebb összeszoktatni az új játékost a védő játékosokkal. Itt meg tudjuk beszélni, hogy ki melyik sávot fogja… szerintem rendben leszünk, nem lesz gond. Ilyen neves csapatok ellen nem játszottam még. Már nagyon várom.

Debre Viktor, vezetőedző a találkozó végét várta, nagyon. Húsz perc és szinte teljes „csapat csere” után ugyanis nem azt kapta, amit várt. A félidőben még 18 – 11 – re a Carbonex vezetett, ám később szinte átgázoltak a hazai fiúkon az irániak. A végén mindössze két góllal, 28 – 26 – ra sikerült nyerni.

- Bartucz Laci nagyon jól védett, szerintem. Ügyes volt, remélem minden lesz vele a hét végén. De abban biztos vagyok, hogy Szente Gabi játszani fog. Melust még nem akarjuk belehajtani ebbe a dologba. – kezdte az értékelést a tréner. - Az első 20 perc jó volt. Akkor pörgött a csapat, jól játszottunk. Aztán olyan játékosoknak adtam lehetőséget, akiknek be kellene bizonyítaniuk, hogy helyük van a Tatabányában. Ez egy nagyon jó alkalom volt. Azt szerettük volna látni, hogy valaki hozzá tud tenni, vagy nem tud. Egy olyan csapat ellen játszottunk, akik nagyon lelkesek voltak, de tele voltak technikai hiányosságokkal. Az nagyon bosszant, hogy sokkal lelkesebbek voltak, mint mi. Az utolsó negyven percben átfutottak rajtunk. A „második” csapatunk nem tudott egységet alkotni se támadásban, se védekezésben. Azt már korábban is mondtam, hogy az alap csapatunk megvan. Az már tavaly is megvolt. Eddig úgy érzem, hogy Kekezovic az, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ő egyre jobban beilleszkedik. A többieknek úgy látszik, ehhez több időre van szükség. De ezek a játékosok eddig is kézilabdáztak, remélem nem felejtették el... A Grundfos Kupán ilyen könnyedén nem lehet majd pályára kerülni, ott már komolyabb meccseink lesznek. Ilyen meccseken kellene bizonyítani… Csodákat senki nem vár, csak a minimumot… amit én ma visszakaptam, attól nagyon el vagyok keseredve…. Figyelmetlenség van, fejben nincs ott néhány játékosom. Edzőmeccseken sem fér bele, hogy a játékos nem tudja mi a dolga. Tudják mit várunk tőlük…. Egyértelmű dolog, hogy ez nem egy „szeretet egyesület”, ezt mindig el is mondom a fiúknak. Aki nem való ide, attól meg kell válnunk…. Valaki azért, mert helyes, aranyos, jóképű, kedves fiú azért nem lehet itt…. mondhatnám, hogy arra itt vagyunk, mi a Tónival…. de ez nem lenne igaz….