Az első félidő 13 – 15 –el zárult. Mindkét oldalon voltak hibák, eladott labdák. Ám például Lele emberhátrányból is gólt tudott szerezni. Így az öt gólos tatabányai hátrányból sikerült faragni.

A második játékrészben Debre Viktor és Mocsai Lajos is többet cserélt, hiszen próbálgatták új játékosaikat, "új lehetőségeiket". A Carbonex a második félidő felénél még a vezetést is átvette, ám a végére, a Veszprém hét gólos előnyt tudott összeszedni. A végeredmény: Tatabánya Carbonex KC – MKB Veszprém 25 – 32.

Debre Viktor a találkozó után a következőket mondta: - Az eleje kicsit zűrös volt, mert nem igazán találtuk a helyünket. Majdnem azt játszottuk, amit Füreden. De aztán összeálltunk. Nincs mese, olyan emberek játszanak, akikkel tavaly is játszottunk. Meglátszott az összeszokottságban, mindenben. Én úgy érzem mindent megtettünk, ami tőlünk tellett ma. Azt hiszem, ott tartunk, ahol ilyenkor kell. Ez lesz hosszú hetek után az első hétvége, amikor szombaton és vasárnap is pihenhetnek a fiúk. Nehéz alapozáson vagyunk túl, de ez minden csapatról elmondható. Mindenki erőt gyűjt. Én úgy érzem, hogy a fejünkben kell rendet tenni. Azt el kell felejteni, hogy a Tatabánya harmadik volt. Az persze még bennünk van, mert nagyon jó érzés. Néha még ünnepelünk is talán, pedig már nem kéne. Ha előre akarunk lépni, vagy meg akarjuk tartani ezt a helyet, akkor igenis ismét kőkeményen be kell állni a sorba és el kell felejteni, hogy mi volt tavaly. Az emlékek már nem játszanak, előre kell nézni. Úgy érzem, jó úton vagyunk. Szerintem ismét jó Tatabánya lesz.

Szabó György hosszú idő után lépett ismét pályára. A keze éppen egy Veszprém elleni mérkőzésen sérült meg. Ám a játékos már nem foglalkozik a sérüléssel. Csak az előtte álló feladatokra koncentrál.

- Motiváltak voltunk, mert a szerda nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. – mondta Szabó György, a mérkőzés után.  - A Füred elleni és ez volt az első két meccsünk, három hét kőkemény munka után. Úgy gondolom, hogy kijött a pályán, hogy nagyon akartunk. Nyilván voltak hibák, de voltak bíztató jelek is. Nekem a Veszprém ellen mindig különleges érzés játszani, hiszen ott nevelkedtem. Próbáltam a tőlem telhető legjobbat nyújtani. A kezemmel pedig igyekszem már nem foglalkozni. Azt hiszem, vagyok már olyan rutinos, hogy ki tudjam kapcsolni. Ha mindig a kezemmel foglalkoznék, biztos történne valami.