- Továbbra is élvezzük a sikert. – kezdte a beszélgetést Debre Viktor, vezetőedző - Megpróbáljuk élvezni még úgy 4 – 5 héten keresztül, aztán elfelejtjük és a következő szezonra koncentrálunk. A fiúk végig a földön jártak, mi tudtuk, hol a helyünk. Azt hiszem egész évben láthattuk, semmit nem adtak ingyen. Teljesen új csapatot kellett építeni. A kezdet az nagyon nehéz volt. Aztán jött egy győzelmi sorozat, ahol kiderült, hogy nem a hatodik hely lesz a cél, hanem fölfelé néztünk és a negyedik helyet céloztuk meg. A csapat egyre jobban összeállt, olyan erényeket csillogtattunk, amit szerintem nem is vártunk. Ez sült ki belőle…. Éppen erről beszéltünk korábban, hogy nagyon megdolgoztunk ezért a harmadik helyért. Megérdemelten lettünk bronzérmesek, szerintem.

- Mondhatnám azt, hogy mindannyiunk álma és vágya, hogy ebben a városban együtt dolgozhassunk. – vette át a szót Marosi László. - Amikor 10 éve elkezdtük itt együtt dolgozni, akkor pontosan ezek a dolgok vezéreltek bennünket, hogy nagyon szeretünk ebben a városban élni. Amit régen kaptunk a kézilabdától, úgy gondoltuk kötelességünk visszaadni, a kézilabdának és a városnak. Viktorhoz szeretnék kapcsolódni: valóban nehéz volt a szezon eleje. Négy vereséggel kezdtünk. A szakmai stáb – Viktorra, Tónira gondolok – szerintem a magyar NBI – ben bárkivel felveszi a versenyt. Ebben egy pillanatra sem volt kétségünk. A szezon elején az az öttől nyolcadik helyig teljesen reális cél volt. Az idő múlásával a két kezdett beérni a két edző munkája. De hozzá kell tenni, hogy a szezon közben jöttek új játékosok. Melus a kapuban, Harsányi Gergő, Sutka Norbi, Gál Gyula is nálunk játszott néhány hónapig. A magyar NBI élmezőnyhöz tartozó szakmai stábhoz – a két edzőről beszélek – kezdett felnőni a csapat is. Azt gondolom, hogy kihoztuk a maximumot a csapatból. A magunk részéről lezártuk ezt a nagyon szép sikert. Már azon dolgozunk, hogy a következő szezonban is legyen miről beszélni. Valamiről biztosan fogunk tudni beszélni, de azt még nem tudjuk konkrétan, hogy miről. A kívánságomat szeretném inkább elmondani: a győzteshez mindig szívesen állnak a szurkolók, a támogatók. Azt gondolom, hogy mostanra felzárkózhattunk a magyar élmezőnyhöz. Köszönet a városnak, mert nagyon sokat tesz, hogy itt legyen kézilabda. Külön köszönet Bódi Dezsőnek, aki a Carbonexel nagyon nagy erőket mozgósít, hogy lehessen miről beszélni. Szeretném, ha egy idő után szeretnének hozzánk tartozni, azok a támogatók, akik megengedetik maguknak.

- Minden szurkoló arra vár, hogy neveket mondjatok. Ki jöhet? Ki távozik a Carbonex csapatától?

- Vannak helyek, ahová szeretnénk játékost hozni. – mondta Marosi László. - Neveket nem szeretnék mondani, mert először a klub összköltségvetését kell összetenni, amivel a jövő szezonban gazdálkodhatunk. A csapat magja – az elmúlt évekkel ellentétben – a tervek szerint marad. Három – négy poszton szeretnénk erősíteni, de csak olyan játékossal, aki tényleg erősítést jelent a csapatnak. Nem többen szeretnénk lenni, hanem erősebbek. Ezen dolgozunk. De még nincs konkrétum. Mi már 4 -5 hete is szerettünk volna erősítésekről, jövőről beszélni, de sajnos lassabban mennek a dolgok, mint ahogy szeretnénk. Akiknek egy kicsit rosszabb, azoknak a játékosoknak, akik szeretnének itt maradni és elvárnák, hogy valamit mondjunk. Ilyen helyzetben még nem voltunk, hogy a szezont lezártuk, a játékosok pihennek, és még mindig nem tudják, hogy pontosan mi van velük. De én azt gondolom, hogy ami eddig nem volt ránk jellemző, hogy ígérgetünk, elmondjuk, azt amit szeretne hallani, aztán nem tudjuk teljesíteni. Mi azt szeretnénk vállalni, amit be is tudunk tartani. Hogy ez két nap vagy egy – két hét vagy három, azt még nem tudjuk….