- Nagyon boldog vagyok, nem találom a szavakat. – mondta a mérkőzés után a klub társadalmi elnöke, Bódi Dezső. - Mindenkinek köszönöm, köszönjük a segítséget. Köszönöm a csapatnak azt a kiváló, odaadó munkát, ami meghozta gyümölcsét. Köszönet a szurkolóknak, hiszen ez a hangulat fantasztikus volt, hazai pályán játszottunk. Köszönjük mindenkinek, aki tett egy kicsit is a kézilabdáért.

- Nagyon egységesek voltunk, nagyon rajta voltunk ezen a mérkőzésen, főleg az első félidőben. Nem engedtük meglépni őket. – értékelt a szurkolók egyik kedvence, Szente Gábor. - Nagyon fáradt vagyok. Ezt az érmet szerintem mindenki maximálisan megérdemli, hiszen szinte a semmiből indultunk el és folyamatosan építkeztünk, mentünk előre. Mostanra egy nagyon jó csapat lettünk, nagyon jó háttérrel, nagyon jó szakmai stábbal. Ez az érem most a hab a tortán...

Kanyó Antal nem az a nyilatkozós fajta, ám most mégis önként jelentkezett, hiszen szerette volna mindenkivel megosztani érzéseit. - Fönt van valaki, akiben megmondom őszintén, nem hiszek, de azért szeretnék köszönetet mondani, hogy huszonhat év után érmet szerezhettünk. Huszonhat éve én részese voltam annak a győzelemnek, amit Veszprémben ért el a csapat és lett aranyérmes. Ennek a bronzéremnek legalább ugyanolyan jelentőséget tulajdonítok, sőt talán nagyobbat. Az egy teljesen más világ volt. Külön köszönöm azt, hogy oda föntről megengedték, hogy édes gyermekeimmel, fiaimmal közösen érhettük el ezt a sikert. Ez nagyon jó érzés….

Nagy Tamás vágyott a bronzéremre, hiszen testvérének, Kornélnak már van bajnoki érme. - Nagyon fogadkoztunk, hogy befejezzük a bronz csatát. Kimondva nem volt, hogy megnyerjük, de úgy utaztunk Dunaújvárosba, hogy szeretnénk lezárni a szezont és megszerezzük a bronzérmet. Elég küzdős meccs volt. Belűről nem volt annyira könnyű, mint amennyire talán kívülről látszott. Szerintem a második félidő közepén nyugodtunk meg. Most már nem csak Kornélnak van érme magyar bajnokságból, hanem nekem is.

- Nem nagyon foglalkoztam az eredménnyel. Azt éreztem a csapatban, hogy mindegy, hogy mi van, mert nagyon egységesek voltunk végig. Mindenki nagyon akarta ezt a sikert. Most mindenkinek kijött a lépés. - mondta Halász Máté.

- Remélem, hogy sikerült a játékommal hozzájárulnom ehhez a szép sikerhez. Ez a bronzérem nekem is és Tatabányának is egy nagy siker, boldogság. – értékelt Harsányi Gergely. - 14 éve kézilabdázom, nagyon régóta vártam arra, hogy legyen egy magyar bajnoki bronzérmem. Igazából a PLER – rel volt eddig egy magyar kupa…. Ez a Dunaferr már nem az a csapat, ami volt, de nagyon ügyes fiataljai vannak és az idősebbekkel vegyítve álltak fel. Nagyon boldog vagyok. Mindenkinek köszönöm, aki ehhez a szép sikerhez hozzájárult.

- Nagyon – nagyon örülök. Hetedik éve dolgozom a tatabányai csapattal. Úgy gondolom, hogy ez a legsikeresebb. Örülök, hogy egy nagyon – nagyon jó csapatot tarthatok karban. Remélem, hogy ez meg fog ismétlődni és azt is remélem, hogy velem. – mondta a mérkőzés után Radnai Róbert, Robesz a csapat gyúrója.