- Jól éreztem magam. – kezdte az értékelést a mérkőzés után Szente Gábor. - Már az elején éreztem, hogy rajta vagyunk  a mérkőzésen. Hatvan percig bírtuk a tempót, az iramot. Arra törekedtünk, hogy ők hibázzanak. Végig jobbak voltunk pár góllal. Küzdeni tudásból azt hiszem száz százalékot nyújtottunk. Nagyon szeretnénk befejezni ezt a párharcot. 3 – 1 az nagyon jó lenne, de ha az nem sikerül, akkor az ötödik meccset mindenképpen be kell húznunk.

- Mindenem fáj, de ilyenkor nem érzem annyira, mint amikor vesztes meccset játszunk. – kezdte Io Diaz. - Két része volt szerintem a meccsnek. Az első félidő elején szerintem kicsit elaludtunk. Aztán az első félidő második felében kezdtünk jobban játszani, akkor már sokkal jobb volt a játék. A harmadik helyért vívott harcnak minden meccse verekedős, szerintem. Szerdán Dunaújvárosban ugyanilyen verekedős lesz. Most már a kézilabda technikailag nem igazán számít. Az fog nyerni, aki erővel jobban bírja. Szerintem szerdán befejezzük ezt a harcot.

- Nagyon nehézkesen ment a játék mind a két oldalon, szerintem. – értékelt Harsányi Gergely.  -  Nem gördülékeny volt a játék, hanem inkább küzdős. Nagyon nagy szívvel harcolt az egész csapat, nagyon el is fáradtunk. Nagyon nehéz és kemény meccs volt. Véleményem szerint a második félidőre a dunaújvárosiak annyira elfáradtak, hogy könnyebben találtunk réseket a falukon. Akkor már tudtunk második szándékú lerohanásokból viszonylag könnyebb gólokat szerezni. De a védekezésen volt szerintem végig a hangsúly. Most az emberhátrányokat is ügyesen megoldottuk, és ez mindenképpen pozitívum. Nagyon szeretném, ha szerdán pontot tennénk a párharc végére. Szeretnénk szerdán összpontosítani az utolsó energiáinkat és megszerezni a bronzérmet.