Tudjuk, hogy az a baj, hogy magasra tettük a mércét, és jelen pillanatban nem tudunk megfelelni ennek a mércének. Megpróbálunk ebből kilábalni…. Messze van a bajnokság vége, remélem kijövünk belőle…..

A csapat gőzerővel készül a Dunaferr elleni mérkőzésre. A fiúk tudják, hogy pénteken nem csak az derül ki, hogy kivel kezdik a rájátszást, hanem az is, hogy a kezdhetik – e a három nyert mérkőzésig tartó párharcot hazai pályán. - Tudtuk régóta, hogy a Dunaferrel zárjuk az alapszakaszt. Mondtuk is, hogy a Füred és a PLER talán belefér, igaz én azt gondoltam a PLER – t behúzzuk, itthon. – folytatta a vezetőedző. - Úgy gondoltam, hogy sikerül tartanunk, hogy a két nagy csapat kivételével nem kaphatunk ki senkitől hazai pályán. Majdnem be is jött… De hát a PLER ellen megint elbuktunk, akárcsak tavaly….

A dunaújvárosi mérkőzésen a tréner továbbra sem számíthat Székely Istvánra és Szabó Györgyre. Székely térdét  hétfőn megoperálták. A műtét jól sikerült, a játékos jól van. – Kettejükön kívül mindenkire számíthatok. Úgy érzem, hogy a fiúk átérzik, hogy nagyon fontos meccs vár ránk Dunaújvárosban. Szerintem rend lesz a fejükben, és ha ez tényleg így lesz, akkor jól fognak játszani. Mindenképpen több kell, amit eddig csináltunk. Figyelmesnek kell lennünk, fegyelmezettebbnek, védekezésben, támadásban… Előre kell menekülnünk… Meg kell találnunk a megfelelő embereket. A Dunaferr meccs után lesz időnk rá, hogy igazán felkészüljünk a rájátszásra. Lesz időnk arra is, hogy Kányai Robit beépítsük még jobban a csapatba. Akárhogy is van, nagyon szükségünk van rá, mert kevesen vagyunk… Megmondom őszintén, hogy Szabó Gyuri kiválásával egy nagyon fontos védekező játékosunkat veszítettük el. Érzékenyen érint minket a hiánya, mert Ő tartást ad a csapatnak, nem csak a pályán, hanem az öltözőben is. De ezt a súlyt most rá kell tennünk Kányai Robira. Neki pedig be kell bizonyítania, hogy alkalmas arra a munkára, amit várunk tőle…