- Ez egy méretes zakó volt sajnos. Azt hiszem ebből nehéz lesz most kijönni, de ez a csapat képes arra, hogy kijöjjön. Megmutattuk már ebben az idényben is sokszor…

- Gondolod?

- Biztos vagyok benne…. Nem gondolom… Egy célt mi már elértünk, ott vagyunk a legjobb négy között. Ezért mi megdolgoztunk, ezt már senki nem tudja elvenni tőlünk. Az tény, hogy mi gazdálkodunk ezzel a rivaldafénnyel, ami most minket ér… Egyenlőre az alapszakasz végén úgy tűnik, nem tudunk vele megbirkózni. De én biztos vagyok benne, hogy a csapatomnak hatalmas tartása van, lesz ez jobb is, biztos vagyok benne….

- A lábad hogy van?

- Az elmúlt két hétben minden napom ugyanúgy telt. Feküdtem, mert nem terhelhettem a térdemet. Már nagyon várom a műtétet, mert utána léphetek csak a gyógyulás útjára. Azt tervezem, hogy gyógytornász vesz kezelésbe majd 2 – 3 hét múlva. Fokozatosan kell felépíteni a lábamat. Sajnos a nyári szünetem elmarad, de nekem most egy célom van, hogy újra pályán legyek….

Szabó György március 10 – én, a Veszprém elleni Magyar Kupa mérkőzésen sérült meg. A kézfejét még aznap éjszaka megoperálta dr. Vankó István. Azóta már a varratszedésen is túl van a játékos, aki türelmetlenül várja, hogy lekerüljön a gipsz és elkezdhesse a gyógytornát és a futást.

- Ez a PLER elleni meccs nem szolgálta a gyógyulásodat….

- Azt hittem a fiúk megnyerik ezt a meccset. Hatalmas csalódás. Minden csapatrészben, minden szempontból tönkre vertek minket, sajnos.

- De ugye gyógyulsz, jobban vagy?

- Három kézközép csontom széttört, kettő szétnyílt, azt négy csavarral rögzítette az orvos. Március 31 – én veszik le a gipszet. Már nagyon várom. Utána kezdhetem a fizikoterápiát és a gyógytornát, a futásokat. Az orvosom bíztatott, hogy jól sikerült a műtét. Azt sajnos tudomásul kell vennem, hogy a szezonomnak vége, nem tudok segíteni a fiúknak. Bízom benne, hogy nyáron újult erővel indulhatok a munkának…