- Négy nap alatt kétszer legyőzte a Fradit a Carbonex. Ennél jobb év vége talán nem is lehetett volna…. - Nagyon jó, hogy már vége van, végre! Már nagyon vártam. Nagyon izgultam is a vasárnapi meccsen, hogy utolsó meccsünk volt és a fiúk fáradtak. Attól féltem, hogy a játékosaim könnyedén veszik, mert a héten egyszer már legyőztük a Fradit. A második félidőben azért helyre állt a rend, ott már jobban összeálltunk, helyreállt a védekezésünk is. A kapusaink is remekeltek, szóval ismét legyőztük a Fradit.

- Elégedett vagy? Úgy alakult az ősz, ahogy vártad? - Igen, elégedett vagyok. Begyűjtöttünk az elején két olyan vereséget, amit nem kellett volna, de úgy érzem utána mindent rendbe tettünk és megnyertük az összes többit, kivéve a nagyok ellen. Ott is hiányérzetem volt, mert arra számítottam, hogy itthon nagyobb erőkifejtésre kényszerítjük a Veszprémet. Szegeden az első félidővel nem voltam  kibékülve. A másodikban már az igazi Tatabányát láttam, küzdöttünk, hajtottunk, de akkor már késő volt. Összességében tényleg azt mondhatom, hogy elégedettnek kell lennünk, mert a csapat úgy érzem, hogy nagyon sok pontot hozott és nagyon jól dolgoztak a fiúk egész évben.

- Tavasz? - Ne menjünk annyira előre. Én örülök, hogy itt a tél, és végre kicsit pihenhetünk. Én is és a csapat is nagyon elfáradtunk. A lényeg, hogy ott vagyunk a megérdemelt helyünkön és ott is szeretnénk maradni. Úgy érzem, hogy Sutka Norbival érősödünk. Abban bízom, hogy nem leszünk rosszabbak tavasszal sem… sőt, inkább jobbak leszünk.