A találkozót különleges hangulat előzte meg a Tatabányai Multifunkcionális Csarnokban: a két tábor együtt éltette a súlyos betegséggel küzdő Josip Saracot, aki az Izvidjac neveltje, és jelenleg a Tatabánya játékosa. A megható pillanatok után azonban gyorsan felpörgött a játék, hiszen a tét nem is lehetett volna nagyobb.
A hazaiak kezdték jobban a mérkőzést: Krakovszki Bence értékesített egy hetest, majd Dmitrij Zsitnyikov vezetésével gyorsan előnyt épített ki a csapat. A lendület azonban nem tartott sokáig, a vendégek kapusa, Milos Knezsevics több bravúrt is bemutatott, az Izvidjac pedig kihasználta a hibákat, és néhány perc alatt többgólos előnyt szerzett.

A 18. percben fordulópont következett: a bosnyákok addig egyik legjobbja, Diano Cesko piros lapot kapott, ami érezhetően megtörte a vendégek ritmusát. A Tatabánya fokozatosan visszazárkózott, és bár a félidő hajrájában több kiállítással is meg kellett küzdenie, Baptiste Damatrin góljával végül egygólos előnnyel vonulhatott pihenőre (20–19).

A második játékrészben végig kiélezett küzdelem zajlott a pályán. Patrick Lemos találataival először állt továbbjutásra a Tatabánya, de az Izvidjac rendre visszakapaszkodott. A mérkőzés kemény, sokszor feszültséggel teli mederben zajlott, ahol minden támadás és védekezés döntő jelentőséggel bírt.

A hajrához közeledve ismét a hazaiak kerültek kedvezőbb helyzetbe, de a vendégek az utolsó percekig nyíltan tartották a párharcot. Andó Arián kulcspillanatban hárított egy hétméterest, miközben a túloldalon Aldin Alihodzic tartotta életben csapata reményeit.

Az utolsó percekben már egyetlen hiba is végzetes lehetett volna. A döntő pillanat végül Lemos nevéhez fűződött, aki betörésből megszerezte azt a gólt, amely eldöntötte a továbbjutás sorsát.

A lefújás után Tóth Edmond is kiemelte, mennyire különleges lehetőség kapujában állt a csapat: hangsúlyozta, hogy ritkán adatik meg egy játékosnak, hogy nemzetközi kupadöntőt játsszon, és bár ez némi görcsösséget is hozott a játékba, az elszántság végig érezhető volt. Hozzátette, a végén sikerült kiharcolni azt a minimális különbséget, ami elegendő volt a továbbjutáshoz. A túloldalon Ivan Dzolic csalódottan értékelt, szerinte kulcspillanatokban nem tudtak elég higgadtak maradni, ugyanakkor büszke volt csapata küzdésére.

A Tatabánya ezzel újabb történelmi mérföldkőhöz érkezett: a bajnoki bronzérem és a Magyar Kupa-ezüst után immár egy nemzetközi trófea megszerzéséért léphet pályára.

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-KUPA
ELŐDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
MOL TATABÁNYA KC–RK IZVIDJAC LJUBUSKI
7–34 (20–19)
Tatabánya, 3679 néző. V: Borge, Nygren (norvég).

TATABÁNYA: Székely M. – Éles 2 (2), Mosindi 1, Vajda H. 1, Taleszki 1, ZSITNYIKOV 3, Krakovszki B. 4 (2). Csere: ANDÓ (kapus), Rodríguez P. 1, GRIGORAS 9, LEMOS 6, SZTRAKA 5, Plaza 1, Havran, DAMATRIN 3 (2), Papp T. Edző: Tóth Edmond
LJUBUSKI: Knezsevics – MELICS 7 (2), Odak 4, SAHINOVIC 4, Lukenda 3, Cesko 4, Simic. Csere: ALIHODZIC (kapus), Bebek 3, Semic 1, Misetic 2 (1), Stijovic 2, Lasic 3, Katic 1. Edző: Ivan Dzolic 
Kiállítások: 18, ill. 16 perc. Hétméteresek: 7/6, ill. 6/3
Továbbjutott: a Tatabánya, 68–67-es összesítéssel